Csel. 1.
Csel. 1.
Előljáró beszéd e könyvhöz. Az Úr mennybemenetelének históriája. Mátyás apostollá választatik Júdás helyett.
Csel. 1,1
Első könyvemet [Luk. 1,3.] írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
Csel. 1,2
Mind a napig, [Mát. 28,19. Márk 16,15. Luk 24,49.] melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
Csel. 1,3
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven [Mát. 28,18. Márk.16,12. 14. Luk. 24,15. 34. 36. Ján. 20,19. 26. 21,1-14. 1 Kor. 15,5-8.] napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
Csel. 1,4
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek [Luk. 24,49.] Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, [Ján. 14,26. 15,26.] melyet úgymond, hallottatok tőlem:
Csel. 1,5
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel [Mát. 3,11. Márk 1,8. Luk. 3,16. Ján. 1,33. Csel. 2,1-4.] fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
Csel. 1,6
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
Csel. 1,7
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
Csel. 1,8
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim [rész 2,32.] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
Csel. 1,9
És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, [Márk 16,19. Luk. 24,51.] és felhő fogá el őt szemeik elől.
Csel. 1,10
És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
Csel. 1,11
Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a [Mát. 24,30. Márk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.] miképen láttátok őt felmenni a mennybe.
Csel. 1,12
Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
Csel. 1,13
És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
Csel. 1,14
Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.
Csel. 1,15
És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
Csel. 1,16
Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által [Zsolt. 41,10.] Júdás felől, ki vezetőjük [Mát. 26,47. Márk 14,43. Luk. 22,47. Ján. 18,3.] lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.
Csel. 1,17
Mert mi közénk számláltatott, és [Mát. 10,4. Márk 3,19.] elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
Csel. 1,18
(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; [Mát. 26,15. Luk. 22,5.] és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
Csel. 1,19
És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz [Mát. 27,8.] Vérmezőnek neveztetett el.)
Csel. 1,20
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó [Zsolt. 69,26.] abban. És: Az ő püspökségét más [Zsolt. 109,8.] vegye el.
Csel. 1,21
Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
Csel. 1,22
A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
Csel. 1,23
Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.
Csel. 1,24
És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,
Csel. 1,25
Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
Csel. 1,26
Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.
