Márk. 16.
Márk. 16.
Krisztus föltámadása és mennybemenetele.
Márk. 16,1
Mikor pedig elmult a szombat, [Mát. 28,1-8. Luk. 24,1-12. Ján. 20,1-10.] Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
Márk. 16,2
És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
Márk. 16,3
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
Márk. 16,4
És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
Márk. 16,5
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
Márk. 16,6
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék.
Márk. 16,7
De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. [rész 14,28.]
Márk. 16,8
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
Márk. 16,9
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből [Luk. 8,2. Ján. 20,11-18.] hét ördögöt űzött vala ki.
Márk. 16,10
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
Márk. 16,11
Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
Márk. 16,12
Ezután pedig közülök kettőnek jelenék [Luk. 24,13-35.] meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
Márk. 16,13
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Márk. 16,14
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a [Luk. 24,36-49. Ján. 20,19-23. 1 Kor. 15,5.] tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
Márk. 16,15
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
Márk. 16,16
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Márk. 16,17
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben [Csel. 16,18.] ördögöket űznek; [Csel. 2,4. 11. 10,46.] új nyelveken szólnak.
Márk. 16,18
Kígyókat [Luk. 10,19. Csel. 28,3-6.] vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre [Jak. 5,14. 15.] vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Márk. 16,19
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték [Luk. 24,50-53. Csel. 1,4-11.] a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. [Zsolt. 110,1. Csel. 7,55.]
Márk. 16,20
Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a [Csel. 14,3. Zsid. 2,4.] jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
