Márk. 15.
Márk. 15.
Jézus kínszenvedései.
Márk. 15,1
És mindjárt reggel [Mát. 27,1. 2. Luk. 26,66. 23,1. Ján. 18,28.] tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
Márk. 15,2
És megkérdé őt Pilátus: [Mát. 27,11-30. Luk. 23,2-25. Ján. 18,29. 19,16.] Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
Márk. 15,3
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
Márk. 15,4
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
Márk. 15,5
Jézus pedig [rész 14,61. Ésa. 53,7.] semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
Márk. 15,6
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
Márk. 15,7
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
Márk. 15,8
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
Márk. 15,9
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
Márk. 15,10
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. [Ján. 11,48.]
Márk. 15,11
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
Márk. 15,12
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
Márk. 15,13
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
Márk. 15,14
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
Márk. 15,15
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
Márk. 15,16
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
Márk. 15,17
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
Márk. 15,18
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
Márk. 15,19
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
Márk. 15,20
Mikor pedig [Mát. 27,31-56. Luk. 23,26-49. Ján. 19,16-30.] kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
Márk. 15,21
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a [Mát. 27,32. Luk. 23,26.] ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és [Róm. 16,13.] Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
Márk. 15,22
És vivék őt a Golgotha [Mát. 27,33-44. Luk. 23,32-43. Ján. 19,17-27.] nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
Márk. 15,23
És [Zsolt. 69,22.] mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
Márk. 15,24
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, [Zsolt. 22,19.] sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
Márk. 15,25
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
Márk. 15,26
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók [Mát. 27,37. Luk. 23,38. Ján. 19,19.] királya.
Márk. 15,27
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
Márk. 15,28
És beteljesedék [Ésa. 53,12.] az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
Márk. 15,29
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki [rész 14,58.] lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
Márk. 15,30
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
Márk. 15,31
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
Márk. 15,32
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
Márk. 15,33
Mikor pedig hat [Mát. 27,45-54. Luk. 23,44-48. Ján. 19,28-30.] óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
Márk. 15,34
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: [Zsolt. 22,2.] Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Márk. 15,35
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
Márk. 15,36
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
Márk. 15,37
Jézus pedig nagy [Mát. 27,50. Luk. 23,46. Ján. 19,30.] fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
Márk. 15,38
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
Márk. 15,39
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
Márk. 15,40
Valának pedig asszonyok is, a kik [Mát. 27,55. 56. Luk. 23,49. Ján. 19,25.] távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, [Luk. 8,2. 3.] és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
Márk. 15,41
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
Márk. 15,42
És mikor immár este lőn, [Mát. 27,57-61. Luk. 23,50-55. Ján. 19,38-42.] mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
Márk. 15,43
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
Márk. 15,44
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
Márk. 15,45
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
Márk. 15,46
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
Márk. 15,47
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
