Luk. 2.
Luk. 2.
Krisztus születése s ennek kijelentése. Körülmetéltetése. Simeon és Anna bizonyságtétele. A 12 éves Jézus a templomban.
Luk. 2,1
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Luk. 2,2
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Luk. 2,3
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
Luk. 2,4
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, [Ján. 7,42.] mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Luk. 2,5
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
Luk. 2,6
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
Luk. 2,7
És szülé [Mát. 1,25.] az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Luk. 2,8
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
Luk. 2,9
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
Luk. 2,10
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Luk. 2,11
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Luk. 2,12
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
Luk. 2,13
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, [Zsolt. 103,20. 21.] a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Luk. 2,14
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
Luk. 2,15
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
Luk. 2,16
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
Luk. 2,17
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
Luk. 2,18
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
Luk. 2,19
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
Luk. 2,20
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
Luk. 2,21
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy [1 Móz. 17,12.] a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
Luk. 2,22
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes [3 Móz. 12,4. 6.] törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
Luk. 2,23
(A mint megiratott az Úr törvényében, [2 Móz. 13,2. 22,29. 4 Móz. 3,45. 47.] hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
Luk. 2,24
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: [3 Móz. 12,8.] Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
Luk. 2,25
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Luk. 2,26
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
Luk. 2,27
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Luk. 2,28
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Luk. 2,29
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Luk. 2,30
Mert látták az én szemeim [Zsolt. 98,2. 3. Ésa 52,10. Mát. 1,21.] a te üdvösségedet,
Luk. 2,31
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
Luk. 2,32
Világosságul [Ésa. 42,6. 49,6.] a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
Luk. 2,33
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
Luk. 2,34
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére [Ésa. 8,14. 15.] és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene [Mát. 12,24. 13,54. 57. Róm. 9,33. 1 Pét. 2,7. 9.] mondanak;
Luk. 2,35
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; [Ján. 19,17.] hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
Luk. 2,36
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
Luk. 2,37
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Luk. 2,38
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
Luk. 2,39
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Luk. 2,40
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
Luk. 2,41
Az ő szülei pedig évenként [5 Móz. 16,16.] feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Luk. 2,42
És mikor tizenkét esztendős [2 Móz. 23,15.] lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
Luk. 2,43
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
Luk. 2,44
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Luk. 2,45
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Luk. 2,46
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
Luk. 2,47
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
Luk. 2,48
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
Luk. 2,49
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, [Ján. 4,34.] a melyek az én Atyámnak dolgai?
Luk. 2,50
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
Luk. 2,51
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Luk. 2,52
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
