Luk. 1.
Luk. 1.
Bevezetés. Keresztelő János szüleinek, születésének, jövendő tisztének és a Krisztus fogantatása kijelentetésének története. Sz. Mária éneke és Zakariásnak K. János felől való jövendölése.
Luk. 1,1
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
Luk. 1,2
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
Luk. 1,3
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, [Csel 1,1.] jó Theofilus,
Luk. 1,4
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
Luk. 1,5
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; [1 Krón. 24,10.] az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
Luk. 1,6
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
Luk. 1,7
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
Luk. 1,8
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
Luk. 1,9
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén [2 Móz. 30,7.] az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
Luk. 1,10
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
Luk. 1,11
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
Luk. 1,12
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
Luk. 1,13
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
Luk. 1,14
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
Luk. 1,15
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; [4 Móz. 6,3. Bir. 13,4-5. 1 Sám. 1,11.] és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
Luk. 1,16
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
Luk. 1,17
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, [Malak. 3,1. 4,6. Mát. 17,11-13.] hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Luk. 1,18
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
Luk. 1,19
És felelvén az angyal, monda néki: Én [Dán. 8,16. 9,21. 27. Máté 18,10.] Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
Luk. 1,20
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
Luk. 1,21
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
Luk. 1,22
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
Luk. 1,23
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
Luk. 1,24
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
Luk. 1,25
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az [1 Móz. 30,23.] emberek között.
Luk. 1,26
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
Luk. 1,27
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű [Mát. 1,18.] férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
Luk. 1,28
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Luk. 1,29
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
Luk. 1,30
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
Luk. 1,31
És ímé fogansz a te méhedben, [Ésa. 7,14.] és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét [Mát. 1,21.] JÉZUSNAK.
Luk. 1,32
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, [Ésa. 9,6. 7. Jer. 23,5.] királyi székét;
Luk. 1,33
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának [Dán. 2,44. 7,14. Mik. 4,7.] vége nem lészen!
Luk. 1,34
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
Luk. 1,35
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, [Mát. 1,20.] és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Luk. 1,36
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
Luk. 1,37
Mert az Istennél semmi sem [Jób. 42,2. Jer. 32,17.] lehetetlen.
Luk. 1,38
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Luk. 1,39
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
Luk. 1,40
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
Luk. 1,41
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
Luk. 1,42
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
Luk. 1,43
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
Luk. 1,44
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
Luk. 1,45
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
Luk. 1,46
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
Luk. 1,47
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
Luk. 1,48
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
Luk. 1,49
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; [Zsolt. 99,3.] és szent az ő neve!
Luk. 1,50
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik [Zsolt. 103,11.] őt félik.
Luk. 1,51
Hatalmas dolgot cselekedék karjának [Ésa. 52,10.] ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
Luk. 1,52
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
Luk. 1,53
Éhezőket [1 Sám. 2,5.] töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
Luk. 1,54
Felvevé Izráelnek, [Ésa. 41,8-10. 54,5. Jer. 31,3. 20.] az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
Luk. 1,55
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt [1 Móz. 12,3. 17,7. 18,18.] és az ő magva iránt mindörökké!
Luk. 1,56
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
Luk. 1,57
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
Luk. 1,58
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
Luk. 1,59
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék [1 Móz. 17,12.] a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
Luk. 1,60
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
Luk. 1,61
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
Luk. 1,62
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Luk. 1,63
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
Luk. 1,64
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
Luk. 1,65
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
Luk. 1,66
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
Luk. 1,67
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
Luk. 1,68
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
Luk. 1,69
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, [Zsolt. 132,11. 17. Jer. 23,6.] Dávidnak házában,
Luk. 1,70
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
Luk. 1,71
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
Luk. 1,72
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent [1 Móz. 3,15. 12,3. 22,15-18. 28,14. Zsid. 6,13.] szövetségéről,
Luk. 1,73
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
Luk. 1,74
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem [Zsid. 2,14. 15.] nélkül szolgáljunk néki.
Luk. 1,75
Szentségben [1 Pét. 1,15.] és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
Luk. 1,76
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, [Malak. 3,1. 2. 4,5. 6.] hogy az ő útait megkészítsed;
Luk. 1,77
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, [Mát. 3,1-3.] a bűnöknek bocsánatjában.
Luk. 1,78
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat [Zak. 3,8. 6,12. Malak. 4,2.] a magasságból,
Luk. 1,79
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és [Ésa. 9,2. 42,7. 43,8. 49,9. Malak. 4,2.] a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
Luk. 1,80
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az [rész 3,1-3.] Izráelnek.
