Ján. 3.
Ján. 3.
Jézus beszéde Nikodémussal. Jézus keresztelése, és János bizonyságtétele Jézusról.
Ján. 3,1
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: [rész 7,50. 19,39.]
Ján. 3,2
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e [rész 9,16. 33.] jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van [Csel. 10,38.] vele.
Ján. 3,3
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan [Tit. 3,5. Mát. 18,3.] nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Ján. 3,4
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
Ján. 3,5
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Ján. 3,6
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
Ján. 3,7
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Ján. 3,8
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod [Préd. 11,5.] honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Ján. 3,9
Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
Ján. 3,10
Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
Ján. 3,11
Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk [vers 32.] bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
Ján. 3,12
Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
Ján. 3,13
És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a [Eféz. 4,9.] mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
Ján. 3,14
És a miképen felemelte Mózes a kígyót [4 Móz. 21,9.] a pusztában, akképen kell az ember Fiának [rész 8,28. 12,32.] felemeltetnie.
Ján. 3,15
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök [1 Ján. 5,10. 11.] élete legyen.
Ján. 3,16
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, [Róm. 5,8. 8,32. 1 Ján. 4,9.] hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ján. 3,17
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a [rész 12,47. Luk. 9,56.] világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Ján. 3,18
A ki hiszen [vers 36. rész 5,24. 6,40. 47. 20,21.] ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Ján. 3,19
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság [rész 1,5. 9. 10.] e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
Ján. 3,20
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a [Jób. 24,13.] világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
Ján. 3,21
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő [Eféz. 5,8.] cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Ján. 3,22
Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.
Ján. 3,23
János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és [Mát. 3,6. Márk 1,5. Luk. 3,7.] megkeresztelkedének.
Ján. 3,24
Mert János még nem vetteték [Mát. 14,3.] a tömlöczbe.
Ján. 3,25
Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.
Ján. 3,26
És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te [rész 1,7. 15. 26. 34. Mát. 3,11. Márk 1,7. Luk. 3,16.] bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
Ján. 3,27
Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, [1 Kor. 4,7.] hanem ha a mennyből adatott néki.
Ján. 3,28
Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a [rész 1,20.] Krisztus, hanem hogy ő [Malak. 3,1. Mát. 11,10. Márk 1,2. Luk. 1,17.] előtte küldettem el.
Ján. 3,29
A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
Ján. 3,30
Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
Ján. 3,31
A ki felülről [rész 8,23.] jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből [1 Kor. 15,47.] jött, feljebb való mindenkinél.
Ján. 3,32
És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; [vers 11.] és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
Ján. 3,33
A ki az ő bizonyságtételét [1 Ján. 5,10. 11.] befogadja, az megpecsételte, hogy az [Róm. 3,4.] Isten igaz.
Ján. 3,34
Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
Ján. 3,35
Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott [rész 13,3. 17,2. Mát. 11,27. 28,18. Luk. 10,22. Zsid. 2,8.] mindent.
Ján. 3,36
A ki hisz [vers 18. rész 5,24. 6,40. 47. 20,21.] a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
