Ján. 2.
Ján. 2.
Jézus a kánai menyegzőben. A templom megtisztítása.
Ján. 2,1
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
Ján. 2,2
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
Ján. 2,3
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
Ján. 2,4
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
Ján. 2,5
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
Ján. 2,6
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási [Márk 7,3.] módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
Ján. 2,7
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
Ján. 2,8
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
Ján. 2,9
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
Ján. 2,10
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
Ján. 2,11
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
Ján. 2,12
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
Ján. 2,13
Mert közel vala a zsidók [2 Móz. 12,3-6. 14-20.] husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
Ján. 2,14
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
Ján. 2,15
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
Ján. 2,16
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
Ján. 2,17
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz [Zsolt. 69,10.] való féltő szeretet emészt engem.
Ján. 2,18
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt [rész 6,30. Mát.12,38. 16,1. Márk 8,11. Luk.11,29.] mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
Ján. 2,19
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok [Mát. 26,61. 27,40. Márk 14,58. 15,29.] le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
Ján. 2,20
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
Ján. 2,21
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. [rész 10,18.]
Ján. 2,22
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének [Luk. 24,8.] az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
Ján. 2,23
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
Ján. 2,24
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
Ján. 2,25
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi [rész 6,64. Csel. 1,24. Jel. 2,23.] volt az emberben.
