Ján. 20.
Ján. 20.
Jézus feltámadása és feltámadása utáni megjelenése.
Ján. 20,1
A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda [Mát. 28,1. Márk 16,1. Luk. 24,1.]méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Ján. 20,2
Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Ján. 20,3
Kiméne azért [Luk. 24,12.] Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Ján. 20,4
Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
Ján. 20,5
És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Ján. 20,6
Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Ján. 20,7
És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
Ján. 20,8
Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Ján. 20,9
Mert nem tudják vala még az [Zsolt. 16,10.] írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Ján. 20,10
Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Ján. 20,11
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a [Márk 16,5.] sírba;
Ján. 20,12
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
Ján. 20,13
És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
Ján. 20,14
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá [Márk 16,9.] Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Ján. 20,15
Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Ján. 20,16
Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Ján. 20,17
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz [Zsolt. 22,23.] és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Ján. 20,18
Elméne [Márk 16,10.] Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Ján. 20,19
Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve [Márk 16,14. Luk. 24,36. 1 Kor. 15,5.] Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Ján. 20,20
És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Ján. 20,21
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként [rész 17,18.] engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Ján. 20,22
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Ján. 20,23
A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. [Mát. 16,19. 18,18.]
Ján. 20,24
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Ján. 20,25
Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
Ján. 20,26
És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Ján. 20,27
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Ján. 20,28
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Ján. 20,29
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak [1 Pét. 1,8.] és hisznek.
Ján. 20,30
Sok más jelt is mívelt ugyan [rész 21,25.] Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Ján. 20,31
Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
