Ján. 19.
Ján. 19.
Jézus szenvedése, halála és temetése.
Ján. 19,1
Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, [Mát. 27,26. Márk 15,15.] és megostoroztatá.
Ján. 19,2
És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,
Ján. 19,3
És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt.
Ján. 19,4
Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.
Ján. 19,5
Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
Ján. 19,6
Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne.
Ján. 19,7
Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.
Ján. 19,8
Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;
Ján. 19,9
És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
Ján. 19,10
Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
Ján. 19,11
Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.
Ján. 19,12
Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!
Ján. 19,13
Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és űle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.
Ján. 19,14
Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
Ján. 19,15
Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!
Ján. 19,16
Akkor azért [Mát. 27,31. Márk 15,22. Luk. 23,25.] nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.
Ján. 19,17
És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:
Ján. 19,18
A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, [Luk. 23,32. 33.] egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
Ján. 19,19
Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A [Mát. 27,37. Márk 15,26. Luk. 23,38.] NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Ján. 19,20
Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
Ján. 19,21
Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
Ján. 19,22
Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.
Ján. 19,23
A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre [Mát. 27,35. Márk 15,24. Luk. 23,34.] oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
Ján. 19,24
Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. [Zsolt. 22,19.]
Ján. 19,25
A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala [Mát. 27,55. 56. Márk 15,40. Luk. 23,49.] az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
Ján. 19,26
Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
Ján. 19,27
Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
Ján. 19,28
Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: [Zsolt. 69,22.] Szomjúhozom.
Ján. 19,29
Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, [Mát. 27,48.] és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
Ján. 19,30
Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
Ján. 19,31
A zsidók pedig, hogy a testek szombaton [5 Móz. 21,23.] át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
Ján. 19,32
Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;
Ján. 19,33
Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
Ján. 19,34
Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
Ján. 19,35
És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
Ján. 19,36
Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne [2 Móz. 12,46.] törettessék.
Ján. 19,37
Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek. [Zak. 12,10.]
Ján. 19,38
Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való [rész 7,13. 9,22. 12,42.] félelem miatt), hogy levehesse [Mát. 27,57. Márk 15,42. Luk. 23,50.] a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
Ján. 19,39
Eljöve pedig Nikodémus [rész 3,1. 7,50.] is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
Ján. 19,40
Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
Ján. 19,41
Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
Ján. 19,42
A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.
