Ján. 13.
Ján. 13.
Az utolsó vacsora; a lábmosás; az áruló leleplezése; új parancsolat; Péter hűtlenségének megjövendölése.
Ján. 13,1
A husvét ünnepe [Mát. 26,2. Márk 14,1. Luk 22,1.] előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
Ján. 13,2
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
Ján. 13,3
Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott [rész 3,35. 17,2. Mát.11,27. 28,18.] néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
Ján. 13,4
Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
Ján. 13,5
Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
Ján. 13,6
Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
Ján. 13,7
Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
Ján. 13,8
Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
Ján. 13,9
Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
Ján. 13,10
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is [rész 13,10.] tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
Ján. 13,11
Tudta [rész 6,64.] ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
Ján. 13,12
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
Ján. 13,13
Ti engem így hívtok: Mester, [Mát. 23,8-10.] és Uram [1 Kor. 8,6.]. És jól mondjátok, mert az vagyok.
Ján. 13,14
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Ján. 13,15
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
Ján. 13,16
Bizony, bizony mondom néktek: A [rész 15,20. Mát. 10,24. Luk. 6,40.] szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
Ján. 13,17
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Ján. 13,18
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: [Zsolt. 41,10.] A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
Ján. 13,19
Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
Ján. 13,20
Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit [Mát. 10,40. Luk. 9,48.] elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
Ján. 13,21
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul [Mát. 26,21. Márk 14,18. Luk. 22,21.] engem.
Ján. 13,22
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
Ján. 13,23
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén [rész 21,20.] nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
Ján. 13,24
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
Ján. 13,25
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
Ján. 13,26
Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
Ján. 13,27
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
Ján. 13,28
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
Ján. 13,29
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál [rész 12,6.] vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
Ján. 13,30
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
Ján. 13,31
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
Ján. 13,32
Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
Ján. 13,33
Fiaim, egy kevés ideig még [rész 7,33.] veletek vagyok. Kerestek [rész 7,34. 8,21.] majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
Ján. 13,34
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást [rész 15,12. 3 Móz.19,18. Mát. 22,39. Gal. 6,2. Jak. 2,8. 1 Pét. 1,22. 1 Ján. 2,5. 8-10. 3,11. 4,16. 21.] szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Ján. 13,35
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Ján. 13,36
Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban [rész 21,18. 19.] utánam jössz.
Ján. 13,37
Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
Ján. 13,38
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem [Mát. 26,34. Márk 14,30. Luk. 22,34.] háromszor megtagadsz engem.
