Ján. 12.
Ján. 12.
Jézus megkenetése Bethániában; bevonulása Jeruzsálembe; halálának gyümölcsei. Szózat az égből; zsidók hitetlensége.
Ján. 12,1
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a [Mát. 26,6. Márk 14,3.] hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
Ján. 12,2
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
Ján. 12,3
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
Ján. 12,4
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
Ján. 12,5
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
Ján. 12,6
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala [rész 13,29.] az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
Ján. 12,7
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
Ján. 12,8
Mert szegények mindenkor [5 Móz. 15,11. Mát. 26,11. Márk 14,7.] vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
Ján. 12,9
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a [rész 11,43. 44.] halálból.
Ján. 12,10
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
Ján. 12,11
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
Ján. 12,12
Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
Ján. 12,13
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: [Mát. 21,9. Márk 11,9. Luk. 19,38. Zsolt. 118,26.] Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
Ján. 12,14
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
Ján. 12,15
Ne félj Sionnak leánya: Ímé [Zak. 9,9.] a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
Ján. 12,16
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
Ján. 12,17
A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
Ján. 12,18
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
Ján. 12,19
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
Ján. 12,20
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Ján. 12,21
Ezek azért a galileai Bethsaidából való [rész 1,45.] Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
Ján. 12,22
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
Ján. 12,23
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött [rész 17,1.] az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
Ján. 12,24
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
Ján. 12,25
A ki szereti a maga életét, [Mát. 10,39. 16,25. Márk 8,35. Luk 9,24. 17,33.] elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
Ján. 12,26
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, [rész 14,3. 17,24. 1 Thess. 4,17.] ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
Ján. 12,27
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
Ján. 12,28
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
Ján. 12,29
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
Ján. 12,30
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
Ján. 12,31
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
Ján. 12,32
És én, ha felemeltetem e [rész 3,14. 8,28.] földről, mindeneket magamhoz vonszok.
Ján. 12,33
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
Ján. 12,34
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: [2 Sám. 7,13. Zsolt. 72,17. 89,29. 36. Zsolt. 110,4. Ésa. 9,6. 7. Ezék. 37,25. Dán. 2,44. 7,14. 27.] hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
Ján. 12,35
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a [rész 1,9.] világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, [1 Ján. 2,10.] hová megy.
Ján. 12,36
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Ján. 12,37
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
Ján. 12,38
Hogy beteljesedjék az Ésaiás [Ésa. 53,1.] próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Ján. 12,39
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
Ján. 12,40
Megvakította [Ésa. 6,9. Mát. 13,14. Márk 4,12. Luk. 8,10. Csel. 28,27. Róm. 11,8.] az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Ján. 12,41
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az [Ésa. 6,1.] ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
Ján. 12,42
Mindazáltal a főemberek [rész 7,48.] közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
Ján. 12,43
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az [rész 5,44.] Istennek dicséretét.
Ján. 12,44
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
Ján. 12,45
És a ki engem lát, [rész 14,9.] azt látja, a ki küldött engem.
Ján. 12,46
Én világosságul [rész 8,12. 9,5.] jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
Ján. 12,47
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a [rész 3,17.] világot, hanem hogy megtartsam a világot.
Ján. 12,48
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Ján. 12,49
Mert én nem magamtól [rész 14,10.] szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
Ján. 12,50
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
