VICO, GIAMBATTISTA (1668–1744) olasz filozófus
VICO, GIAMBATTISTA (1668–1744) olasz filozófus
Az emberi elme határozatlan természete az oka annak, hogy a tudatlanságba merült önmagát teszi meg a mindenség mértékéül.
Az új tudomány, I. k. 2. szakasz, 1. sz. – Akadémiai, Bp., 1963. 182. Dienes Gedeon és Szemere Samu;
A filozófiának, hogy üdvös befolyással legyen az emberi nemre, emelnie és támogatnia kell az elesett és gyenge embert, de nem szabad eltaszítania természetét, sem átengednie őt a romlásnak.
I. m. V. sz. – Uo. 184.;
A filozófia olyannak tekinti az embert, amilyennek lennie kell, és így csak azoknak a nagyon keveseknek lehet hasznára, akik Platón köztársaságában kívánnak élni, nem pedig poshadni Romulus fertőjében.
I. m. VI. sz. – Uo.;
A törvényhozás olyannak tekinti az embert, amilyen, és igyekszik hasznossá tenni az emberi társadalomban. A három vétkes hajlamból, amelyek tönkretehetnék az egész emberi nemet, a vadságból, a fösvénységből és a nagyravágyásból megalkotja a katonaságot, a kereskedelmet és a politikát, vagyis a köztársaságok erejét, gazdagságát és bölcsességét. E három nagy hibából, amelyek biztosan elpusztítanák az emberi nemet a földön, polgári jólétet teremt.
I. m. VII. sz. – Uo.;
A dolgok a maguk természetes állapotán kívül sem fenn nem maradnak, sem soká nem tartanak.
I. m. VIII. sz. – Uo. 185.;
Minthogy az emberek nem ismerik a dolgok igazságát, igyekeznek a bizonyoshoz tartani magukat; mivel ugyanis a tudománnyal nem tudják kielégíteni értelmüket, legalább akaratukat igyekszenek lelkiismeretükkel alátámasztani.
I. m. IX. sz. – Uo.;
Ha egymást nem ismerő népek körében egyforma eszmék támadnak, ezeknek kell hogy közös igazságmagvuk legyen.
I. m. XIII. sz. – Uo. 186.;
A közönséges hagyományoknak valamely általánosan igaznak elismert indítékból kellett származniuk. Ezért jöhettek létre és maradhattak fenn egész népek körében hosszú időn át.
I. m. XVI. sz. – Uo. 188.;
Amikor az emberek nem ismerik a természetes okokat, amelyek létrehozzák a dolgokat, és még analógiával sem tudják magyarázni, akkor a maguk saját természetét tulajdonítják a dolgoknak.
I. m. XXXII. sz. – Uo. 195.;
A tudatlanok fizikája nem egyéb, mint vulgáris metafizika, amellyel isten akaratának tulajdonítják ama dolgok okait, melyeket nem ismernek, anélkül hogy azzal foglalkoznának, milyen eszközöket használ az isteni akarat.
I. m. XXXIII. sz. – Uo.;
A csodálkozás a tudatlanság szülötte; s arányosan nő annak a tárgynak a fontosságával, amely kiváltja a csodálkozást.
I. m. XXXV. sz. – Uo.;
A képzelet annál élénkebb, minél gyengébb az okoskodás.
I. m. XXXVI. sz. – Uo.;
…a világ gyermekkorában az emberek természettől fogva kiváló költők voltak.
I. m. XXXVII. sz. – Uo. 196.;
A kíváncsiság az ember természetes sajátsága, a tudatlanság leánya, amely szüli a tudományt, mikor a csodálkozás megnyitotta elménket.
I. m. XXXIX. sz. – Uo.;
Az emberi elme … szívesen gyönyörködik az egyformaságban.
I. m. XLVII. sz. – Uo. 199.;
A gyermekek emlékezete nagyon jó, ezért képzeletük rendkívül eleven.
I. m. L. sz. – Uo. 200.;
Az emberek először is éreznek, anélkül hogy számot adnának maguknak benyomásaikról; azután zavartan és megindultan veszik tudomásul a dolgokat, végül pedig tiszta ésszel gondolkoznak.
I. m. LIII. sz. – Uo. 201.;
Az emberek a kétséges vagy homályos dolgokat, amelyek rájuk vonatkoznak, természetesen saját természetük, valamint az ebből származó szenvedélyek és szokások szerint magyarázzák.
I. m. LIV. sz. – Uo.;
Az emberek nagy szenvedélyeiket énekkel fejezik ki, ahogy látjuk ezt a nagyon szomorú és a nagyon víg embereknél.
I. m. LIX. sz. – Uo. 203.;
Az eszmék rendjének a dolgok rendjéhez kell igazodnia.
I. m. LXIV. sz. – Uo. 204.;
Az emberi dolgok rendje a következő: először voltak az erdők, azután a kunyhók, azután a falvak, majd a városok és végül a kultúra intézményei.
I. m. LXV. sz. – Uo.;
Az emberek előbb a szükségest érzik, azután törődnek a hasznossal; később veszik észre a kényelmest, majd élvezik a kellemest, elmerülnek a fényűzésben, és végre bolond módra eltékozolnak mindent, amijük csak van.
I. m. LXVI. sz. – Uo. 205.;
A népek természete eleinte kegyetlen; azután szigorú; későbben jóakaró, majd finom; és végül kicsapongó.
I. m. LXVII. sz. – Uo.;
A kormányoknak a kormányzott emberek természetéhez kell alkalmazkodniok.
I. m. LXIX. sz. – Uo. 206.;
Az emberek természetszerűen eljutnak a jótétemények ésszerűségének belátásához, amikor észreveszik, hogy velük valamilyen előnyt biztosíthatnak maguknak, vagy nagy hasznot húzhatnak belőlük. Ilyenek azok a jótétemények, amelyeket a társadalmi élettől lehet remélni.
I. m. LXXX. sz. – Uo. 208.;
Az erősek tulajdonsága, hogy amit bátorságukkal szereztek, nem veszítik el tunyaságból, hanem inkább apránkint engednek el belőle minél kevesebbet, ha a szükségszerűség vagy érdekük úgy kívánja.
I. m. LXXXI. – Uo.;
A gyengék kívánják a törvényt; a hatalmasok visszautasítják; a nagyravágyók előmozdítják, hogy párthíveket szerezzenek maguknak; a fejedelmek megvédik, hogy egyenlőséget teremtsenek gyengék és hatalmasok között.
I. m. XCII. sz. – Uo.;
A természetes szabadság annál féktelenebb, minél inkább a test fenntartására szolgálnak a javak; a társadalmi szolgaság pedig akkor áll be, amikor az emberek olyan anyagi javakra törekszenek, amelyek nem szükségesek az élethez.
I. m. XCIV. sz. – Uo. 215.;
Az értelmes emberek felfogása szerint a jog mindaz, amit a hasznosságok egyenletes elosztása parancsol.
I. m. CXII. sz. – Uo. 224.;
…a „bölcsesség”, legtágabb értelmében véve, nem más, mint a dolgok természetes felhasználásának tudománya.
I. m. CXIV. sz. – Uo.
…a társadalmi világot bizonyára emberek alkották. Ezért lehet, sőt kell is annak alapelveit a magunk emberi szellemének módosulásaiban megtalálnunk.
I. m. 3. szakasz – Uo. 226.;
…a három művelet, amelyet a nagy költészetnek el kell végeznie: fenséges meséket találni, amelyek hozzáférkőznek a nép értelméhez; erősen felizgatni az embereket, hogy kitűzött célját elérje; és megtanítani a mindennapi embert erényesen cselekedni, ahogyan a költők magukat is tanították…
I. m. II. k. 1. szakasz, 1. f. – Uo. 253.;
…a tudatlan ember önmagát teszi a mindenség mértékévé.
I. m. 2. szakasz, 2. f. – Uo. 269.;
…a plebejusok mindig meg akarják változtatni a meglevő állapotokat, s mindig változtatnak is rajtuk; a nemesek viszont mindig fenn akarják tartani őket.
I. m. 5. szakasz, 2. f. – Uo. 385.;
…a Brutus által bevezetett szabadság korántsem népi, azaz nem a nép szabadsága az urakkal szemben, hanem úri, vagyis az urak szabadsága a zsarnok Tarquiniusokkal szemben.
I. m. 7. f. – Uo. 415.;
…a római történelem bizonyára bámulatba ejti némileg a figyelmes olvasót, aki azt a következő szempontokból nézi: hogyan fér meg a római erény annyi gőggel? a mértékletesség ekkora kapzsisággal? a szelídség ily nagy kegyetlenséggel? az igazságosság ily nagy egyenlőtlenséggel?
I. m. 8. f. – Uo. 419.;
…a költői fenségesnek mindig együtt kell járnia a népivel.
I. m. III. k. I. szakasz, 4. f. – Uo. 485.;
…az ember szorgalommal minden téren elérheti azt, ami nem adatott meg neki természettől fogva, de a költészetben nem pótolhatja szorgalommal azt, amit megtagadott tőle a természet…
I. m. 5. f. XII. sz. – Uo. 489.;
…a népköztársaságok … természetszerűen nyíltak, előkelők, nagylelkűek (mivel itt a sokaság van uralmon s az … természetszerűen megérti a természetes igazságosságot).
I. m. IV. k. 9. szakasz, 3. f. – Uo. 533.;
…a törvények bizonyára előbb voltak, mint a filozófusok…
…az embereket egyenként magánérdekeik vezetik, de a közösségben igazságra törekszenek.
I. m. 14. szakasz, 2. f. – Uo. 579.;
Az emberek át akarják adni magukat állati ösztönüknek, nem törődve utódaikkal, s ilyképpen megteremtik a házasság tisztaságát, amely alapja a családnak.
A mű befejezése. A legjobb államról – Uo. 616.
Az apa halálával a család fiai felszabadultak e monarchikus magánhatalom alól, sőt minden fiú most maga egészében maga gyakorolta ezt a hatalmat. (Ezért a római jog minden, az atyai hatalom alól felszabadult római polgárt „családatyá”-nak nevezett.) A famulusoknak viszont mindig e szolgai állapotban kellett élniök; de ezt természetesen hovatovább megunták, …
A másnak alávetett ember természetszerűen arra vágyódik, hogy felszabaduljon a szolgaság alól. Ilyennek kellett lennie az előbb plebejusnak mondott Tantalosnak, aki nem tudta megragadni az almát (a gabona aranyalmáját… amely a héroszok földjén nő), és (hogy jelképezze a nép égő szomjúságát) nem volt képes egy kis kortyot meríteni az ajkáig érő s hirtelen visszahúzódó vízből; – Ixiónnak, aki mindig forgatja a kereket; – és Sisyphosnak, aki fölfelé görgeti a Kadmostól odadobott sziklát …
De különösen figyelemre méltó Eris almája, amely lehull az égről (vagyis ez az alma, mint kimutattuk fentebb, a földtulajdont jelenti, mert az első egyenetlenség a földek miatt tört ki, amelyeket maguknak akartak megművelni a plebejusok), s Aphrodité (itt a plebejusok képviselője) verseng Hérával (a törvényes házasságkötésért) és Athénével (a hatalomért)… Az effajta társadalmi jelenségre vonatkozik Ió mondája is. Zeus beleszeret Ióba (a plebsz megkapja az auspiciumok jogát); Héra ezért féltékeny (annak a társadalmi féltékenységnek értelmében, amelyről fentebb szóltunk, hogy ti. az ünnepélyes házasságkötés jogát a héroszoknak tartsák fenn); Héra Iót a százszemű Argosszal őrizteti (az argoszi atyákkal, akik mindegyikének megvan a saját szeme, saját ligete, saját megművelt földje, mint fentebb értelmeztük). Hermés (itt a kereskedést űző plebejusok jelképe) sípja hangjaival vagy még inkább énekével álomba ejti argoszt (legyőzi az argoszi atyákat a harcban azokért az auspiciumokért, amelyekből sorsot jövendöltek az ünnepélyes házasságkötéskor). Ió most tehénné változik, egyesül azzal a bikával, amellyel Pasiphaé is egyesült, s bolyong Egyiptomban (azaz amaz idegen egyiptomiak között, akikkel Danaos kiűzte az Inachidákat Argos királyságából).
