PASCAL, BLAISE (1623–1662) francia matematikus, fizikus és gondolkodó
PASCAL, BLAISE (1623–1662) francia matematikus, fizikus és gondolkodó
A természet titkai rejtve vannak előttünk; jóllehet állandóan alkot, nem látjuk mindig az eredményt; csak idővel s koronként ismerjük meg, s bár a természet mindig egyforma, mi sem ismerjük mindig egyformán. Egyre többet tapasztalhatunk, mert elménk egyre fejlődik…
A tekintély szerepe a filozófiában – Gondolatok. Vál.: François Mauriac. Bibliotheca. Bp., 1943. 33. Fónagy Iván;
…az emberek különös előjoga, hogy nemcsak minden egyén fejlődik napról napra, hanem szüntelenül halad az egész emberiség is, és ugyanúgy gazdagodnak tudásban az egymást követő emberöltők, mint az egyes ember évről évre.
Azok, akiket mi régieknek hívunk, mindenben újoncok voltak tulajdonképpen, és az emberiség gyerekkorát képviselik; s minthogy mi századok tapasztalataival gazdagítottuk az ismereteiket, bennünk, magunkban keressük a tapasztalt öregkort, amit a régiekben keresünk.
Uo. 35.;
…nem vagy kevésbé Isten akkor, ha sújtasz és ha büntetsz, mint amikor vigasztalsz és kegyelmet gyakorolsz.
Ima – Uo. 37.;
…a testi fájdalom csak a lelki fájdalom büntetése és tükörképe.
…a legnagyobb betegség ez az érzéketlenség éppen, és ez a végtelen gyengeség, hogy még saját nyomorát sem érzi a lelkem.
Uo. 43.;
Ne érezzek kínt vigasztalás nélkül; hanem hogy kínt és vigaszt érezzek egyszerre…
Uo. 46.;
Nem tudom, mi van hasznomra, az egészség vagy a betegség, a gazdagság vagy a szegénység, vagy bármi más a világon.
Uo. 49.;
Nem kell különösebben emelkedett szellemiség ahhoz, hogy belássuk: nem juthatunk így igazi tartós boldogsághoz, hogy minden örömünk hiábavaló, hogy szenvedésünk végtelen, s hogy a halál, mely szüntelenül nyomon követ, egy-két év múlva örök megsemmisülésbe vagy örök kárhozatba taszít.
Semmi sem biztosabb és semmi sem borzalmasabb ennél.
Semmi sem biztosabb és semmi sem borzalmasabb ennél.
Gondolatok a keresztény vallásról. I. f. – Uo. 65.;
A keresztény vallás csak két dolgot állít: hogy az ember természettől fogva gyarló, és hogy Krisztus urunk megvált minket.
Semmi sem olyan fontos az ember számára, mint a sorsa, semmi sem olyan félelmetes, mint az örök élet.
Uo. 67.;
Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.
Uo. 68.;
Csak az szégyen, ha valaki nem ismer szégyent.
Uo. 70.;
…a kicsinység csodája nem kisebb, mint a nagyság csodája.
I. m. 2. f. – Uo. 73.;
…mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez képest, minden a semmihez képest. Valami a semmi és a minden közt, a középen.
Uo. 74.;
Tudnunk kell, mire vagyunk képesek; több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden…
Uo. 75.;
A mezítelen igazság megdöbbenti az embert.
Az elemi igazságok túlságosan érthetőek számunkra…
…a túlzott jóindulat is zavarja az embert.
A legnagyobb hideget és a legnagyobb meleget nem érezzük. A végleteket nem érzékeljük. Nem érezzük őket, csak bántanak.
Uo. 76.;
Középen úszunk hatalmas, bizonytalan, hullámzó tömegben az egyik véglettől a másik felé.
Ne keressük a biztonságot, a szilárd talajt. Értelmünket mindig megcsalja a jelenségek állhatatlansága. Semmi sem rögzíti meg a végest a két végtelen közt; a két végtelen átöleli, és fut előle.
A végtelenhez képest nincs különbség a végesek közt…
Uo. 77.;
Hogyan is ismerhetné egy rész az egészet?
Az ember … kapcsolatban van mindazzal, amit ismer. Szüksége van térre, mert tér veszi körül, időre, mert benne változik, mozdulatokra, mert mozdulatokban él, elemekre, mert elemek alkotják. Szüksége van melegre, ételekre, mert táplálkozik, levegőre, mert lélegzik, látja a fényt, érzi a testeket; minden, minden kapcsolatos vele. Tehát ahhoz, hogy ismerhessük az embert, tudnunk kell, miért van szüksége levegőre; ahhoz, hogy ismerhessük a levegőt, tudnunk kell, mi fűzi ilyen szorosan az ember életéhez…
Minden ok és okozat; közvetett és közvetlen egyaránt.
Lehetetlen a részeket az egész nélkül megismerni, és nem ismerjük az egészet addig, míg minden részt egyenként meg nem ismertünk.
Uo. 78.;
Az ember számára az ember a természet legmegfoghatatlanabb csodája; mert képtelenek vagyunk felfogni, mi a test, és még kevésbé értjük, mi a szellem, és azt értjük a legkevésbé, hogyan egyesülhet a szellem a testtel.
Uo. 79.;
…az emberek minden baja egy dologból fakad, mégpedig abból, hogy nem tudnak szép csendben a szobájukban maradni.
I. m. 3. f. – Uo. 82.;
Nem békés, nyugalmas örömök után vágyódunk, mert ilyenkor eszünkbe jut szerencsétlen sorsunk. Nem a veszélyt keressük, és nem a kellemetlen, kínos megbízásokat, hanem a sürgés-forgást, a zajt, mert eltereli kellemetlen gondolatainkat, és elszórakoztat.
Uo. 83.;
Ha valakinek azt mondják, hogy éljen nyugodtan, ez mintegy azt jelenti, hogy éljen boldogan; s ez annyit tesz, hogy olyan szerencsés körülmények között éljen, hogy mindig megelégedéssel gondolhasson sorsára, és sohase találjon bánatra okot. Márpedig aki ezt mondja, nem ismeri az ember természetét.
Uo. 84.;
A nemesember azt hiszi, a vadászat komoly, királyi szórakozás; de a vadászszolga más véleményen van.
Uo. 85.;
Gyerekkora óta mást sem hall az ember, mint hogy gondoljon a becsületére, boldogulására, barátaira és ezenfelül barátai boldogulására és becsületére. Különféle kötelezettségekkel terhelik őket, nyelveket taníttatnak velük, dolgozniok kell szüntelenül, s állandóan azt magyarázzák nekik, hogy csak akkor lehetnek boldogok, ha egészségesen, becsületesen, jómódban élnek barátaikkal együtt, és vége a boldogságnak, ha csak az egyik kellék is hiányzik. Megbízásokkal, munkával halmozzák el őket, kora hajnaltól nincs egy szabad percük sem. Furcsa, mondhatják erre, hogy így akarnak boldogítani valakit, hiszen ezzel teszik csak igazán tönkre a szegények életét.
Uo. 89.;
…kevésre és sokra, mindenre és semmire képes; nem angyal, nem állat: csak ember.
Az emberek a labdát és a nyulat kergetik, a királyok is ezzel szórakoznak.
Az ember minden jel szerint gondolkodásra termett: ebben rejlik emberi méltósága s minden érdeme.
Uo. 91.;
Nádszál az ember, a természet leggyengébb nádja, de ez a nádszál gondolkozik. Nem kell a világnak összefognia, hogy megsemmisítse: kis pára, egy kis vízcsepp is megölheti. De ha a világ meg is semmisítené, az ember akkor is értékesebb lenne, mint a gyilkosa, mert tudja, hogy meghal, és a világ nem tudja, hogy erősebb nála.
Igyekezzünk … helyesen gondolkozni: ez minden erkölcs alapja.
Uo. 92.;
…éppoly veszélyes Istent ismerni, ha nem ismerjük nyomorunkat, mint a nyomorunkat ismerni, ha nem ismerjük a Megváltót, aki meggyógyíthat.
I. m. 4. f. – Uo. 101.;
A dolgok nem mutatják, hogy nincs Isten, de nem is mutatják kézzelfoghatóan Isten jelenlétét. Rejtőző Istent mutatnak csak.
Van a keresztény vallásban valami megdöbbentő.
Uo. 103.;
A nyomor kétségbeesést szül, a gőg önteltséget.
I. m. 5. f. – Uo. 104.;
Arkhimédészt akkor is tisztelné mindenki, ha a lehető legszürkébb életet élte volna. Nem gyönyörködtette a szemeket nagy csatákkal, de találmányokkal gazdagította a szellemet. Ó, hogy ragyog a szellemek előtt!
Uo. 112.;
…a kölcsönös csalás elengedhetetlen alapfeltétele az emberek együttélésének; kevés barátság maradna meg, ha mindenki tudná, mit mondott róla a barátja, mikor nem volt jelen, holott akkor őszintén, tárgyilagosan beszélt.
I. m. 6. f. – Uo. 120.;
Ne ragaszkodjék hozzám senki, még ha örömmel, önként tenné is. Becsapom, akiben vágyat keltek, mert nem lehetek senki életcélja, s mert nem tudom semmivel sem kielégíteni.
…bűnös vagyok, ha megszerettetem magam valakivel.
A vágy sosem tudna betelni, még ha hatalmába kerítené is mindazt, amit akar. De elégedettek leszünk, ha lemondunk a vágyunkról. Vágy nélkül senki sem lenne elégedetlen, s vágyakkal senki sem elégedett.
Uo. 123.;
Egy pillantással kell átlátni mindent, legalábbis egy bizonyos fokig. Nem számítással, logikus gondolatmenettel jutunk el a valósághoz.
I. m. 7. f. – Uo. 125.;
Az igazi filozófia ott kezdődik, mikor már nem törődünk a filozófiával.
Uo. 128.;
Ahogy az ember esze megromolhat, éppúgy megromolhatnak az érzékei is.
Vannak olyan bűnök, melyek más bűnökön keresztül kapcsolódnak csak hozzánk. Ha kivágjuk a törzset, elvittük az ágakat is.
Uo. 129.;
Az embert jobban győzik meg azok az érvek, amikre maga jött rá, mint azok, amikre mások jöttek rá.
Uo. 130.
