LA ROCHEFOUCAULD, FRANÇOIS DE (1613–1680) francia aforizmaszerző
LA ROCHEFOUCAULD, FRANÇOIS DE (1613–1680) francia aforizmaszerző
Erényeink többnyire csak álcázott bűnök.
Gondolatok, mottó – Európa, Bp., 1957. Benedek Marcell;
A férfi nem mindig bátorságból bátor, s az asszony nem mindig tisztaságból tiszta.
I. m. 1. sz.;
Bármennyi felfedezés történt is a hiúság országában, akad ott még elég ismeretlen terület.
I. m. 3. sz.;
Szenvedélyeink tartama éppoly kevéssé függ tőlünk, mint életünk hossza.
I. m. 5. sz..;
A szemkápráztató nagy, ragyogó cselekedeteket a politikusok úgy tüntetik föl, mint nagy szándékok eredményeit, holott rendesen hangulatok és szenvedélyek eredői.
I. m. 7.sz.;
A szenvedély az egyetlen szónok, aki mindig meggyőz.
I. m. 8. sz.;
A szenvedélyek gyakran nemzenek magukkal ellentétes szenvedélyeket … gyakran vagyunk szilárdak gyengeségből és vakmerőek félénkségből.
I. m. 11. sz.;
Hiúságunk nehezebben nyugszik bele hajlamaink, mint véleményeink elítélésébe.
I. m. 13. sz.;
Az ember nem feledkezik meg csak úgy egyszerűen a jóról és a rosszról, amit tettek vele: gyűlöli azt, aki lekötelezte, és megbékél azzal, aki megsértette. Az a fáradság, hogy a jóért jóval fizessen, s a rosszért bosszút álljon, robotnak tűnik fel a szemében, s ezt nehezen viseli el.
I. m. 14. sz.;
Azt a kegyességet, amelyet erénynek szoktak feltüntetni, egyszer hiúságból gyakorolják, máskor lustaságból, gyakran félelemből, és majdnem mindig a három okból egyszerre.
I. m. 16. sz.;
Ahhoz valamennyien elég erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük.
I. m. 19. sz.;
…az emberek legnagyobb része azért hal meg, mert nem tehet egyebet.
I. m. 23. sz.;
…a hősök, nagy hiúságukat nem számítva, ugyanolyan fából vannak faragva, mint a többi emberek.
I. m. 24. sz.;
Nagyobb erények kellenek a jó szerencse, mint a balsors elviseléséhez.
I. m. 25. sz.;
A napba és a halálba nem lehet belenézni.
I. m. 26. sz.;
Az ember gyakran hivalkodik legbűnösebb szenvedélyeivel is, de az irigység félénk és szégyenlős szenvedély: sohasem merjük bevallani.
I. m. 27. sz.;
A rossz, amit elkövetünk, nem zúdít ránk annyi üldözést és gyűlöletet, mint jó tulajdonságaink.
I. m. 29. sz.;
Több bennünk az erő, mint az akarat, s gyakran csak önmagunk előtt mentegetőzünk azzal, hogy valami lehetetlen:
I. m. 30. sz.;
Ha hibátlanok volnánk, nem telnék annyi gyönyörűségünk abban, hogy a mások hibáit észrevegyük.
I. m. 31. sz.;
A féltékenység a kétségből táplálkozik, s vagy dühöngéssé válik, vagy véget ér, mihelyt a kétség helyét bizonyosság foglalja el.
I. m. 32. sz.;
Inkább gőgből, mint jóságból teszünk szemrehányást azoknak, akik hibákat követnek el; nem annyira javító szándékkal dorgáljuk őket, mint annak bizonyítására, hogy bennünk nincsenek meg ezek a hibák.
I. m. 37. sz.;
Reménységeink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk szavunkat.
I. m. 38. sz.;
Az érdek minden nyelven beszél, és minden szerepet eljátszik, még az önzetlenség szerepét is.
I. m. 39. sz.;
Aki túlságosan buzgólkodik kis dolgokban, rendesen képtelenné válik nagy dolgokra.
I. m. 41. sz.;
Az ember gyakran hiszi, hogy maga irányítja magát, holott pedig irányítják; s miközben elméjével az egyik cél felé halad, szíve észrevétlenül a másik felé vonja.
I. m. 43. sz.;
Az ember sohasem annyira boldog, és nem is olyan boldogtalan, mint képzeli.
I. m. 49. sz.;
Akik érdemes embereknek hiszik magukat, hivalkodnak a szerencsétlenségükkel, meg akarván győzni másokat és önmagukat, hogy céltáblái a balsorsnak.
I. m. 50. sz.;
Önelégültségünket semmi sem csökkentheti inkább, mint az a látvány, hogy amit egyszer helyeseltünk, azt másszor helytelenítjük.
I. m. 51. sz.;
Bármilyen különbség látszódjék is a sorsok között, mégis van bizonyos egyensúlyozása a szerencsének és a bajnak, amely egyenlővé teszi őket.
I. m. 52. sz.;
A gazdagság megvetése az a titkos vágy volt a filozófusokban, hogy
megbosszulják a maguk érdemeit az igazságtalan sorson … kerülő út a tekintély felé, amelyet gazdagsággal nem érhettek el.
megbosszulják a maguk érdemeit az igazságtalan sorson … kerülő út a tekintély felé, amelyet gazdagsággal nem érhettek el.
I. m. 54. sz.;
Hogy az ember megvethesse lábát a világban, tőle telhetően úgy viselkedik, mintha máris szilárdan állna.
I. m. 56. sz.;
Bármily büszkék is az emberek nagy cselekedeteikre, ezek gyakran nem nagy szándékoknak, hanem a véletlennek eredményei.
I. m. 57. sz.;
Nincs olyan szerencsétlenség, melyből az ügyes ember valami előnyt ne kovácsolna; olyan szerencse sincs, melyet az oktalan a maga kárára ne tudna fordítani.
I. m. 59. sz.;
Az emberek boldogsága és boldogtalansága nem kevésbé függ kedélyüktől, mint szerencséjüktől.
I. m. 61. sz.;
Az őszinteség a szív feltárása. Igen kevés emberben találjuk meg, s amit rendszerint látunk belőle, csak ravasz színlelés, mely mások bizalmát akarja maga felé terelni.
I. m. 62. sz.;
Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.
I. m. 64. sz.;
Nincs az a dicséret, amit az óvatosságról el ne mondanánk; de azért a legcsekélyebb véletlen ellen sem tud biztosítani bennünket.
I. m. 65. sz.;
Nemigen akad ember, aki ne szégyellné, hogy szeretett valakit, mikor szerelme már megszűnt.
I. m. 71. sz.;
Ha a szerelmet leggyakoribb megnyilatkozásaiból ítéljük meg, jobban hasonlít a gyűlölethez, mint a barátsághoz.
I. m. 72. sz.;
Lehet olyan asszonyt találni, akinek sohasem volt kalandja, de ritkán találunk olyant, akinek csak egy volt.
I. m. 73. sz.;
Az igazi szerelemmel is úgy áll a dolog, mint a szellemjelenésekkel: mindenki beszél róla, de kevesen látták.
I. m. 76. sz.;
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem egyéb, mint félelem az igazságtalanság elszenvedésétől.
I. m. 78. sz.;
Aki magában nem bízik, legokosabban teszi, ha hallgat.
I. m. 79. sz.;
Mindent csak magunkra vonatkoztatva tudunk szeretni…
I. m. 81. sz.;
Bizalmatlanságunk igazolja a mások csalását.
I. m. 86. sz.;
Emlékezőtehetségére mindenki panaszkodik; ítélőképességére senki.
I. m. 89. sz.;
Az életben gyakrabban aratunk tetszést hibáinkkal, mint jó tulajdonságainkkal.
I. m. 90. sz.;
Az aggastyánok szeretnek jó tanácsokat adni, vigasztalásképpen, amiért rossz példát nem adhatnak már.
I. m. 93. sz.;
A rendkívüli érdem ismertetőjele az, hogy azok is kénytelenek dicsérni, akik a legiobban irigylik.
I. m. 95. sz.;
Szívét mindenki dicséri, szellemét senki sem meri dicsérni.
I. m. 98. sz.;
A szív mindig becsapja az elmét.
I. m. 102. sz.;
Hogy jól értsünk a dolgokhoz, ismernünk kell a részleteket is; mivel pedig a részletek száma végtelen, ismereteink mindig felületesek és tökéletlenek.
I. m. 106. sz.;
A kacérság egyik fajtája az, ha felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy sohasem kacérkodunk.
I. m. 107. sz.;
Jó házasság van, de gyönyörűséges nincs.
I. m. 113. sz.;
Az ember vigasztalhatatlan, amiért ellenségei megcsalták és barátai elárulták – s gyakran meg van elégedve, hogy maga tette meg ugyanezt magával.
I. m. 114. sz.;
Éppoly könnyű önmagunkat megcsalni, anélkül hogy észrevennők, amily nehéz másokat megcsalni, anélkül hogy észrevennék.
I. m. 115. sz.;
Aki tanácsot kér, úgy tesz, mintha tisztelettel és hódolattal viseltetnék barátja vélekedései iránt, ámbár a maga vélekedését akarja elfogadtatni vele, és őt is felelőssé akarja tenni a maga viselkedéséért.
I. m. 116. sz.;
Minden ravaszság közt az a legkörmönfontabb, ha ügyesen tudjuk azt színlelni, hogy beleesünk a nekünk felállított csapdába…
I. m. 117. sz.;
Annyira megszoktuk a másak előtt való álcáskodást, hogy végre magunk előtt is álcáskodunk.
I. m. 119. sz.;
Gyakran azért tesszük a jót, hogy büntetlenül cselekedhessük a rosszat.
I. m. 121. sz.;
Nem sok élvezetben volna részünk, ha sohasem hízelegnénk magunknak.
I. m. 123. sz.;
A legügyesebb emberek egész életükben úgy tesznek, mintha gáncsolnák a ravaszságot, hogy aztán valami nagy alkalommal és nagy érdekből éljenek vele.
I. m. 124. sz.;
Az állandó ravaszkodás nem nagy szellemre vall; majdnem mindig úgy esik, hogy aki az egyik oldalán be akarja vele takarni magát, a másikon lelepleződik.
I. m. 125. sz.;
A gyöngeség az egyetlen hiba, amelyen nem lehet segíteni.
I. m. 130. sz.;
A legkisebb hibája azoknak az asszonyoknak, akik szeretkezésre adták magukat, az, hogy szeretkeznek.
I. m. 131. sz.;
Kényelmesebb mások számára bölcsnek lenni, mint a magunk számára.
I. m. 132. sz.;
Meglevő tulajdonságaink sohasem tesznek olyan nevetségessé, mint azok, amelyekkel csak hivalkodunk.
I. m. 134. sz.;
Vannak emberek, akik sohasem lettek volna szerelmesek, ha sohasem hallottak volna szerelemről beszélni.
I. m. 136. sz.;
Keveset beszél az ember, ha a hiúság nem szólaltatja meg.
I. m. 137. sz.;
Jobb’ szeretünk rosszat mondani magunkról, mint semmit.
I. m. 138. sz.;
Az elmés ember gyakran nagy zavarba jönne az ostobák társasága nélkül.
I. m. 140. sz.;
Gyakran dicsekszünk azzal, hogy nem unatkozunk, s oly hiúk vagyunk. hogy nem akarjuk önmagunkat rossz társaságnak találni.
I. m. 141. sz.;
A nagy elmék jellemző vonása az, hogy kevés szóval sokat mondanak; a kis elmék képessége viszont az, hogy sokat beszélnek, és nem mondanak semmit.
I. m. 142. sz.;
Rendesen csak azért dicsérünk, hogy bennünket dicsérjenek.
I. m. 146. sz.;
A dicséretek visszautasítása: az a vágy, hogy kétszer dicsérjenek meg.
I. m. 149. sz.;
Az a vágy, hogy a kapott dicséreteket megérdemeljük, erősíti erényünket: a szellem, a bátorság és a szépség dicsérete hozzájárul ezeknek növekedéséhez.
I. m. 150. sz.;
Ha magunk nem hízelegnénk önmagunknak, a mások hízelgése nem árthatna nekünk.
I. m. 152. sz.;
A természet teremti az érdemet, s a szerencse hozza működésbe.
I. m. 153. sz.;
A nagy emberek dicsőségét mindig össze kell mérni azzal a móddal, ahogyan megszerezték.
I. m. 157. sz.;
Nem elég, ha nagyszerű tulajdonságaink vannak: jól is kell gazdálkodnunk velük.
I. m. 159. sz.;
Kell valami aránynak lenni a tettek és a szándékok között, ha minden gyümölcsüket le akarjuk szedni.
I. m. 161. sz.;
A középszerű tulajdonságok ügyes felhasználásának művészete kicsalja a tiszteletet, és gyakran nagyobb tekintélyt szerez, mint az igazi érdem.
I. m. 162. sz.;
Könnyebb méltónak látszani arra a hivatalra, amelyet nem viselünk, mint arra, amelyikben tevékenykedünk.
I. m. 164. sz.;
A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát, mint magát az érdemet.
I. m. 166. sz.;
A fösvénység inkább ellenkezik a jó gazdálkodással, mint a bőkezűség.
I. m. 167. sz.;
Bármily csalóka is a remény, legalább arra jó, hogy kellemes úton vezet bennünket életünk végéig.
I. m. 168. sz.;
Gyakran csak a restség s a félénkség tart meg a kötelesség útján, mégis minden dicsőséget erényünk arat le.
I. m. 169. sz.;
Nehéz megítélni, hogy némely tiszta, őszinte, becsületes viselkedés a tisztességnek vagy az ügyességnek gyümölcse-e.
I. m. 170. sz.;
Kétféle állhatatosság van a szerelemben: az egyik abból származik, hogy a szeretett lényben folyvást új szeretnivalót találunk, a másik abból, hogy büszkélkedhetünk az állhatatosságunkkal.
I. m. 176. sz.;
Megbánásunk nem annyira az elkövetett rossz miatt való sajnálkozás, mint inkább a belőle származó rossztól való félelem.
I. m. 180. sz.
A bűn úgy beletartozik az erény összetételébe, mint a méreg az orvosságéba.
I. m. 182. sz.;
Hibáinkat azért valljuk be, hogy őszinteségünkkel enyhítsük azt a kárt, amit mások szemében okoznak nekünk.
I. m. 184. sz.;
Csak a nagy embert illetik meg nagy hibák.
I. m. 190. sz.;
Mikor a bűnök elhagynak bennünket, azzal áltatjuk magunkat, hogy mi hagytuk el őket.
I. m. 192. sz.;
Az erény nem jutna olyan messzire, ha útitársa nem volna a hiúság.
I. m. 200. sz.;
Erősen csalatkozik, aki azt hiszi, hogy önmagában is meglehet, mindenki nélkül; de még erősebben csalatkozik, aki azt hiszi, hogy a világ nem lehet meg nélküle.
I. m. 201. sz.;
A bolondság minden életkoron végigkísér bennünket. Csak azért látszik bölcsnek valaki, mert bolondságai illenek korához és helyzetéhez.
I. m. 207. sz.;
Tökéletes bátorság: tanúk nélkül cselekedni azt, amit megtennénk a világ szeme előtt.
I. m. 216. sz.;
A képmutatás a bűn hódolata az erény előtt.
I. m. 218. sz.;
Kevés ember van, aki ifjúkorának első hajlamával el ne árulná, hogy mi fogja testét és elméjét megrokkantani.
I. m. 222. sz.;
Boldog embereket nem lehet megjavítani: amíg a szerencse helytelen viselkedésüket támogatja, mindig azt hiszik, hogy igazuk van.
I. m. 227. sz.;
Nagy bolond, aki egymaga akar bölcs lenni.
I. m. 231. sz.;
Könnyen megvigasztalódunk barátaink szerencsétlenségén, ha ez alkalmat ad arra, hogy irántuk való szeretetünket mutogathassuk.
I. m. 235. sz.;
Senki sem érdemli, hogy jóságáért dicsérjék, ha nincs ereje, hogy rossz legyen: az ilyen jóság többnyire csak restség, vagy az akarat tehetetlensége.
I. m. 237. sz.;
Semmi sem hízeleg annyira hiúságunknak, mint a nagyok bizalma, mert ezt tulajdon érdemünk következményének tekintjük, és nem gondoljuk meg, hogy többnyire az ő hiúságuk vagy gyönge titoktartásuk az oka.
I. m. 239. sz.;
Nagy ügyesség az ügyességet elrejteni.
I. m. 245. sz.;
A nagylelkűség mindent megvet, hogy mindent megkaphasson.
I. m. 248. sz.;
Nincs kevesebb ékesszólás a hanghordozásban, a szemben és az arc kifejezésében, mint a szavak megválasztásában.
I. m. 249. sz.;
Az igazi ékesszólás: elmondani mindent, amit kell, és csak azt mondani, amit kell.
I. m. 250. sz.;
Vannak emberek, akikhez pompásan illenek a hibák, és olyanok, akiket elcsúfítanak jó tulajdonságaik.
I. m. 251. sz.;
Minden foglalkozási ágban mindenki olyan arckifejezést és külsőt ölt magára, hogy annak lássék, aminek akarja, hogy higgyék. Így hát elmondhatjuk, hogy a világ csupa mesterséges arckifejezésből áll.
I. m. 256. sz.;
A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk, s boldogabbá tesz saját szenvedélyünk, mint az, amelyet fölébresztünk.
I. m. 259. sz.;
Nincs szenvedély, amelyben a magunk szeretete hatalmasabban uralkodnék, mint a szerelemben; mindig hajlandóbbak vagyunk szerelmünk tárgyának nyugalmát feláldozni, mint a magunkét elveszteni.
I. m. 262. sz.;
Amit bőkezűségnek neveznek, az többnyire csak az adás hiúsága, s ezt a hiúságot jobban szeretjük, mint amit odaadunk.
I. m. 263. sz.;
A szánalom gyakran a magunk bajainak érzése mások bajaiban; ügyes előrelátása a bennünket érhető szerencsétlenségeknek…
…azok a szolgálatok, amelyeket másoknak teszünk, magyarán mondva önmagunknak előlegezett szolgálatok.
I. m. 264. sz.;
Csalódás azt hinni, hogy csak a heves szenvedélyek – mint például a becsvágy és a szerelem – tudnak diadalmaskodni a többieken. A lustaság, akármily ernyedt is, gyakran úrrá lesz rajtuk: hatalmat bitorol az élet minden szándéka és minden cselekedete fölött, észrevétlenül lerombolja és elfogyasztja a szenvedélyeket s az erényeket.
I. m. 266. sz.;
Az újdonság bája ugyanaz a szerelemben, ami a gyümölcs hamva: ragyogást ad neki, amely könnyen múlik, s nem tér vissza soha.
I. m. 274. sz.;
Az asszonyok gyakran hiszik, hogy szerelmesek, mikor nem is azok. A cselszövéssel járó szórakozás, az udvarlás izgalma, természetes hajlandóság a szerelem gyönyörűségei iránt, s a visszautasítás fáradságos volta – mindez meggyőzi őket arról, hogy szenvedélyesek, holott csak kacérok.
I. m. 277. sz.;
Vannak álcázott hamisságok, amelyek oly híven ábrázolják az igazságot, hogy helytelen volna meg nem tévesztetni magunkat tőlük.
I. m. 282. sz.;
Vannak gonosz emberek, akik nem is volnának veszedelmesek, ha semmi jóság nem volna bennük.
I. m. 284. sz.;
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
I. m. 286. sz.;
Mindig szeretjük azokat, akik minket bámulnak, és nem mindig szeretjük azokat, akiket mi bámulunk.
I. m. 294. sz.;
Nehéz azokat szeretni, akiket nem becsülünk, de nem kevésbé nehéz azokat szeretni, akiket sokkal többre becsülünk magunknál.
I. m. 296. sz.;
Majdnem mindenki gyönyörűséggel rója le apró kötelezettségeit; sokan hálásak a középszerű jótéteményekért, de úgyszólván mindenki hálátlan a nagyokkal szemben.
I. m. 299. sz.;
Elég ember veti meg a földi javakat, de kevesen tudják kiadni kezükből.
I. m. 301. sz.;
Bármennyi jót mondanak is rólunk, ezzel semmi újat nem adnak tudtunkra.
I. m. 303. sz.;
Kedves kedvesével csak azért nem unatkozik, mert mindig önmagukról beszélnek.
I. m. 312. sz.;
Éppen mert nekünk oly nagy gyönyörűség önmagunkról beszélni, azért tarthatnánk attól, hogy a hallgatóinknak nemigen szerzünk vele gyönyörűséget.
I. m. 314. sz.;
Lehet módot találni az őrültség gyógyítására, de a ferde gondolkozás kiegyenesítésére nem.
I. m. 318. sz.;
Dicsérni a fejedelmeket olyan erényekért, mik nincsenek meg bennük: annyi, mint büntetlenül sértegetni őket.
I. m. 320. sz.;
A féltékenységben több a hiúság, mint a szerelem.
I. m. 324. sz.;
A nevetségesség jobban meggyaláz, mint a becstelenség.
I. m. 326. sz.;
Apró hibáinkat csak azért valljuk be, mert meg akarjuk győzni a világot arról, hogy nagy hibáink nincsenek.
I. m. 327. sz.;
Az irigység engesztelhetetlenebb, mint a gyűlölet.
I. m. 328. sz.;
Némelykor azt hisszük, hogy gyűlöljük a hízelgést, pedig csak a hízelgés módját gyűlöljük.
I. m. 329. sz.;
Megbocsátunk, amíg szeretünk.
I. m. 330. sz.;
Bizonyos jó tulajdonságokkal úgy áll a dolog, mint az érzékekkel: akik teljesen meg vannak fosztva tőlük, sem észrevenni, sem megérteni nem tudják.
I. m. 337. sz.;
Ha gyűlöletünk túlságosan heves, lejjebb süllyeszt azoknál, akiket gyűlölünk.
I. m. 338. sz.;
A legtöbb asszony szellemessége inkább bolondságának, mint eszének támogatására való.
I. m. 340. sz.;
Nemigen hiszünk józan eszűnek mást, mint aki egy véleményen van velünk.
I. m. 347. sz.;
A szerelem legnagyobb csodája az, hogy kigyógyít a kacérságból.
I. m. 349. sz.;
Azért keseredünk el annyira azok ellen, akik velünk szemben ravaszkodnak, mert ügyesebbnek hiszik magukat nálunk.
I. m. 350. sz.;
Vannak bizonyos hibák, amelyek kellő alkalmazásban jobban ragyognak, mint maga az erény.
I. m. 354. sz.;
A féltékenység mindig a szerelemmel együtt születik, de nem hal meg mindig vele együtt.
I. m. 361. sz.;
Bármily bizalmatlanok legyünk is a velünk beszélő emberek őszintesége iránt, mindig azt hisszük, hogy velünk őszintébbek, mint másokkal.
I. m. 366. sz.;
Kevés tisztességes asszony van, aki ne unná a mesterségét.
I. m. 367. sz.;
Legtöbb tisztességes asszony rejtett kincs, amely csak azért van biztonságban, mert nem keresik.
I. m. 368. sz.;
Nemigen akad olyan gyáva, aki mindig tudná, hogy mennyire fél.
I. m. 370. sz.;
Majdnem mindig a szerelmes hibája, hogy nem veszi észre, mikor szűnik meg a másik szerelme.
I. m. 371. sz.;
Legtöbb fiatalember természetesnek hiszi magát, holott pedig csak udvariatlan és durva.
I. m. 372. sz.;
A középszerű elmék rendszerint elítélik azt, amihez nem tudnak fölemelkedni.
I. m. 375. sz.;
Csak azon volna szabad csodálkoznunk, hogy tudunk még csodálkozni.
I. m. 384. sz.;
A mások hiúsága azért tűrhetetlen nekünk, mert sérti a miénket.
I. m. 389. sz.;
Nem merjük általánosságban kijelenteni, hogy bennünk semmi hiba, és ellenségeinkben semmi jó tulajdonság nincs, de a részletekben nem járunk messze attól, hogy elhiggyük.
I. m. 397. sz.;
Minden hibánk közül a lustaságot ismerjük el legkönnyebb szívvel; meggyőzzük magunkat arról, hogy összefér minden békés erénnyel, s nem rombolja le a többieket, csak felfüggeszti működésüket.
I. m. 398. sz.;
Van érdem kiemelkedés nélkül, de nincs kiemelkedés érdem nélkül.
I. m. 400. sz.;
Sokkal nevetségesebbeknek találjuk azokat, akiknek eszén túljártunk, mint önmagunkat, mikor mások ravaszsága túljárt a miénken.
I. m. 407. sz.;
Legveszedelmesebb nevetséges tulajdonsága azoknak az öregeknek, akik valamikor szeretetre méltóak voltak: ha elfelejtik, hogy már nem azok.
I. m. 408. sz.;
Gyakran szégyellnők legszebb cselekedeteinket, ha a világ azoknak minden indítóokát meglátná.
I. m. 409. sz.;
Nemigen van olyan hibánk, amely megbocsáthatóbb ne volna, mint azok az eszközök, amelyekkel rejtegetni próbáljuk.
I. m. 411. sz.;
Szellemünk néha vakmerően segít abban, hogy ostobaságokat kövessünk el.
I. m. 415. sz.;
Kevesen tudnak helyesen megöregedni.
I. m. 423. sz.;
A szerelmes asszony könnyebben megbocsátja a nagy indiszkréciókat, mint a kis hűtlenségeket.
I. m. 429. sz.;
Semmi sem gátol annyira a természetességben, mint hogyha természetesnek akarunk látszani.
I. m. 431. sz.;
Legigazibb jele annak, hogy nagy képességekkel született valaki, ha irigység nélkül született.
I. m. 433. sz.;
Könnyebb általánosságban ismerni az embert, mint egy bizonyos embert megismerni.
I. m. 436. sz.;
Ne ítéljük meg valakinek érdemét nagy képességeiről, hanem arról, hogy ezeket miként használja fel.
I. m. 437. sz.
Van egy bizonyos élénk hála, amely nemcsak kiegyenlíti az élvezett jótéteményt, hanem még adósunkká is teszi barátunkat, mikor megfizetjük, amivel tartozunk.
I. m. 438. sz.;
Legtöbb asszonyra azért nem hat túlságosan a barátság, mert ízetlen az, ha már a szerelmet megismerte valaki.
I. m. 440. sz.;
A szégyen és a féltékenység kínjait az teszi oly hevessé, hogy elviselésükben nem segíthet a hiúság.
I. m. 446. sz.;
Nincs kellemetlenebb ostoba a szellemes ostobánál.
I. m. 451. sz.;
Ellenségeink közelebb járnak az igazsághoz rólunk alkotott véleményükkel, mint mi a magunkéval.
I. m. 458. sz.;
Az ártatlanság korántsem talál annyi pártfogóra, mint a bűn.
I. m. 465. sz.;
Vannak rossz tulajdonságok, amikből nagy tehetség kerekedik ki.
I. m. 468. sz.;
Sohasem kívánjuk hevesen azt, amit csak eszünkkel kívánunk.
I. m. 469. sz.;
Első szenvedélyeikben az asszonyok a szeretőt szeretik, a többiben a szerelmet.
I. m. 471. sz.;
Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem oly ritka, mint az igazi barátság.
I. m. 473. sz.;
Kevés asszony van, akinek értéke tovább tart, mint a szépsége.
I. m. 474. sz.;
Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak boldogsága, akiket irigylünk.
I. m. 476. sz.;
Ugyanaz a szilárdság, amelynek segítségével a szerelemnek ellenállunk, hevessé és tartóssá is teszi a szerelmet; s a gyönge ember, akit folyvást mozgatnak szenvedélyei, úgyszólván sohasem igazán szenvedélyes.
I. m. 477. sz.;
Csak szilárd emberekben lakozhatik igazi szelídség; akik szelídnek látszanak, rendesen csak gyöngék, és gyöngeségük könnyen változik fanyarsággá.
I. m. 479. sz.;
Kedélyünk nyugalma vagy izgatottsága nem annyira életünk legfontosabb eseményeitől függ, mint inkább a mindennapos kis dolgok kellemes vagy kellemetlen elrendeződésétől.
I. m. 488. sz.;
A szerelmet gyakran hagyjuk el a becsvágy kedvéért, de a becsvágytól nemigen térünk vissza a szerelemhez.
I. m. 490. sz.;
Szükséges, hogy a világba lépő fiatalember szégyenlős vagy szeleburdi legyen: a magában bízó, nyugodt ábrázat rendesen szemtelenné válik.
I. m. 495. sz.;
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
I. m. 497. sz.;
Némely ember annyira el van telve önmagával, hogy mikor szerelmes, képes egyedül a maga szenvedélyével foglalkozni, mit sem törődve szerelme tárgyának szenvedélyével.
I. m. 500. sz.;
A féltékenység a legnagyobb baj a világon, s a legkevesebb szánalmat ébreszt abban, aki okozza.
I. m. 503. sz.;
Az embernek különböző okai lehetnek, hogy az életet megutálja, de arra soha sincs oka, hogy a halált megvesse; még azok sem veszik kicsibe, akik önként keresik…
Önámítás azt hinni, hogy a halál közelről is annak látszik, aminek messziről ítéltük…
I. m. 504. sz.;
Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.
I. m. Posztumusz maximák – Uo. 516. sz.;
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalmuk van rajtunk, mint magunknak.
I. m. 525. sz.;
Az ember oly nyomorult, hogy minden erejével szenvedélyei kielégítésére törekszik, s közben szüntelenül jajgat zsarnokságuk miatt; sem a szenvedélyek erőszakosságát nem tudja elviselni, sem önmagával nem tud erőszakosan bánni, hogy igájuktól megszabaduljon…
I. m. 527. sz.;
A testi munka megszabadít a lelki gyötrelmektől, s ezért boldogok a szegények.
I. m. 535. sz.;
Az igazi önkínzás az, amiről nem tud senki; a többit a hiúság könnyűvé teszi.
I. m. 536. sz.;
Nem azért kínlódunk a legtöbbet, hogy boldogok legyünk, hanem hogy másokkal elhitessük a boldogságunkat.
I. m. 539. sz.;
Némelykor kellemes a férjnek, ha féltékeny a felesége: folyvást arról hall beszélni, akit szeret.
I. m. 547. sz.;
Szükségesebb az embereket tanulmányozni, mint a könyveket.
I. m. 550. sz.;
A szerencsétlenségért gyakran megvigasztal az a gyönyörűség, hogy szerencsétlennek mutathatjuk magunkat.
I. m. Kihagyott maximák – Uo. 573. sz.;
Hogyan akarjuk, hogy másvalaki megőrizze titkunkat, ha mi magunk nem őrizzük meg?
I. m. 584. sz.
Nincs ember, aki úgy tudná sürgetni a többieket, mint a lusta, amikor a maga lustaságának már eleget tett – azért, hogy szorgalmasnak lássék.
I. m. 587. sz.;
A mértékletesség az egészség szeretete, vagy pedig képtelenség arra, hogy sokat együnk.
I. m. 593. sz.;
Vannak bűnök, amelyeket ártatlanná, sőt dicsőségessé tesz ragyogásuk, nagy számuk és túlságos voltuk; ez az oka annak, hogy a közpénzek ellopását ügyességnek nevezik, tartományok igazságtalan elvevését pedig – hódításnak.
I. m. 608. sz.;
A tetszésben való bizakodás gyakran csalhatatlan módja annak, hogy ne tessünk.
I. m. 622. sz.;
Vannak szép dolgok, amelyek ragyogóbbak, ha tökéletlenek maradnak, mint hogyha túlságosan be vannak fejezve.
I. m. 627. sz.;
A nagylelkűség a gőg nemes erőfeszítése, amellyel úrrá teszi az embert önmagán, hogy minden másnak urává tegye.
I. m. 628. sz.;
A fényűzés meg a túlságos elfinomodás biztos előjele az államok hanyatlásának, mert minden magánember annyira ragaszkodik saját érdekeihez, hogy elfordul a közjótól.
I. m. 629. sz.;
…a lustaság valami jámbor boldogsága a léleknek, amely megvigasztalja minden veszteségért, és kárpótolja összes javaiért.
I. m. 630. sz.;
Legtöbb asszony inkább gyöngeségből, mint szenvedélyből adja meg magát; ezért van az, hogy a vállalkozó szellemű férfiak rendszerint jobban boldogulnak, mint mások, ha nem is méltóbbak a szerelemre.
I. m. 635. sz.;
Legbiztosabb útja annak, hogy szeressenek, ha magunk nem vagyunk túlságosan szerelmesek.
I. m. 636.sz.;
Mindig félünk szerelmünk tárgyával találkozni, ha másfelé kacérkodtunk.
I. m. 640. sz.;
Megvigasztalódhatunk hibáink miatt, ha van annyi erőnk, hogy bevalljuk őket.
I. m. 641. sz.
