II. Ferdinánd.
II. Ferdinánd.
II. Mátyás 1619-ben bekövetkezett halálával, az országgyűlés, melyen Szalai Barkóczy László alispán képviselte a vármegyét, II. Ferdinándot választotta királylyá, a ki csakhamar szemben találta magát Bethlen Gáborral. A cseh háború hírére, Bethlen Gábor felismervén a pillanat fontosságát, a fenyegetett vallásszabadság védelmére kardot rántott. Fölkelésének hírére, az ifjú Rákóczy György szavaira hallgató vármegyei nemesség csakhamar hozzá csatlakozott. Rákóczy, a ki Bethlen készülődéseiről már eleve értesült, titokban toborzott hadával Patakról megindulván, 1619 szeptember 3-án Kassa előtt termett, ott Dóczy András főkapitány elfogatta és Patakra küldötte őrizetbe. (Mill. Tört. VI. 232.) Bethlen Debreczenből vonúlt Kassára és útközben hatalmába kerítette Tokaj várát is. Bethlen közeledtének hírére Homonnai Drugeth György egész családjával Lengyelországba menekült, birtokait azonban lefoglalták és nagy mennyiségű családi kincsét elprédálták. Homonnai azonban nem csüggedt; Lengyelországban hadat toborzott és azzal november 21-én betört Zemplénbe. Rákóczy György, a kassai gyűlésen választott felsőmagyarországi kapitány, mintegy három ezer emberrel Homonnán állapodott meg és itt várta be Homonnait, a ki 8000 főnyi hadával november 23-án, heves küzdelem után, szétszórta Rákóczy hadát. Rákóczyt csak a futás mentette meg az elfogatástól. A győzelem után Homonnai a hadával Sátoraljaújhelyig hatolt, de egyes portyázó csapatai Szerencsig pusztítottak, sőt a kozákok Abaújba is betörtek. (Akk. 1901. 135. Millenn. Tört. 242.) Homonnai győzelme mellett sem tudott túlsúlyra vergődni, mert senki sem csatlakozott hozzá; de másfelől Homonnai, zsoldos hadát nem sokáig tudván fizetni, az csakhamar elszéledt. A mikor azután Bethlen Széchy Györgyöt Kassára küldte, már nem volt ellenség Zemplénben, mert Abaffy tokaji kapitány Homonnait maradék hadával kiűzte Lengyelországba.
A beszterczebányai országgyűlés, melyen a vármegyét Butkay István alispán és Tárkányi István képviselték, Bethlent királynak kiáltotta ki. Ez országgyűlés végzései közül különösen kettő érdekli a vármegye történetét; az egyik a leleszi konvent továbbra leendő fenntartásáról intézkedik és e czélból négy rendtag eltartására évenként 200–200 frt folyósítását rendelte el; a másik a Tisza és Bodrog szabályozásáról és az árvédelmi munkálatokról intézkedik. Homonnai Drugeth György főispán 1620 július 11-én halt el lengyelországi várában, melyet közvetlenül a felkelés előtt per útján szerzett. (Millen. Tört. VI. 240.) Halálának híre már a beszterczebányai országgyűlésen elterjedt, de a vármegyében már előzőleg is halottnak tekintették s az 1620. évi tisztújító közgyűlést is az ő kijelölési jogának figyelembe vétele nélkül tartották meg. Pozsonyban a királyi korona is Bethlen kezébe került, a ki azonban nem tette azt a fejére, hanem Tokajba vitette, a hol bizonyos ideig őrizték. 1621-ben azonban a helyzet megváltozott; számos, hűségében ingadozó főúr odahagyta Bethlen táborát, sőt Bethlen hívei is áhitozták a békét. Az eperjesi országgyűlés (június 1.), melyen a vármegyét Butkay István alispán és Földessy János jegyző képviselték, kiinduló pontja lett az alkudozásoknak, a melyek az 1622. év első napján megkötött nikolsburgi békére vezetek. A békekötés értelmében Zemplén 393Bethlen birtokában maradt, továbbá Ferdinánd megengedte, hogy Bethlen Tokajt és Tarczalt jelenlegi birtokosaitól megválthassa. A nikolsburgi békekötés után Bethlen márczius 20-án Kassán átadta a szent koronát Ferdinánd biztosainak és Zemplénen át hazautazott. A mikor Tokajba érkezett, a vármegye részéről Telekessy István leleszi prépost, Butkay István alispán, Tárkányi István és Budaházy Farkas fogadták, innen Tarczalra mentek, hol fényes vendégség volt, mely alkalommal Móricz Ambrót és Zombori Hasznos Péter deákot Bethlen nemességre emelte. (Szirmay i. m.)
Homonnai János.
Az orsz. képtárból.
Csicsvár régi képe.
Az országos képtárból.
Tokaj ostroma 1565-ben.
Az orsz. képtárból.
Tokaj vára 1668-ban.
(Az eredeti rézmetszet Tokaj város tulajdona.)
A sztropkói vár maradványa.
Csicsva-vára, a tavarnai ut felől.
A Homonnai Drugeth György halálával megüresedett főispáni székbe 1622. évben Alaghy Menyhért, a későbbi országbíró ült. Beiktatását ez évi szeptember 1-én tartották meg Zemplén mezővárosában, rendkívül fényes ünnepségek közepett. Miként Szirmay művében olvassuk, az ünnepen jelen volt Thurzó Szaniszló a nejével, Rákóczy György borsodi főispán a nejével: Lorántffy Zsuzsánnával, továbbá Széchy György, a magyar gyalogság kapitánya, Melith György, Pethő István, Bocskay Miklós, a nejeikkel, Forgács Zsigmond özvegye, ’Sennyey Sándor, Pethő Ferencz jászai és Telekessy István leleszi prépostok, Alvinczy Péter, a Bethlen udvari papja, Butkay István alispán és a szomszéd vármegyék nemessége is szép számmal jelent meg.
Bethlen, nem bízván Ferdinánd ígéreteiben, 1623-ban újból felkelt és a vármegyét felkelő sereg kiállítására kötelezte. A vármegye kénytelen-kelletlen engedelmeskedett s a felkelő sereg vezérévé Wiczmándy Bálintot választotta meg. Miután azonban Bethlen külföldről segélyt nem remélhetett, 1624-ben megújította a nikolsburgi békét. Ettől kezdve a vármegyében már a bomlás jelei mutatkoznak Bethlen hívei között. Az újonnan választott alispán, Pongrácz Zsigmond, már Thurzó Szaniszló nádorral lépett érintkezésbe; de 1625-ben még jelentősebb fordulat állott be, mely kihatással volt a pártviszonyokra is. Terebes várát ugyanis, a mely Széchy György őrizetére volt bízva, Bethlen a tartozékaival együtt lefoglalta; miután azonban Széchy Györgyöt meggyilkolták, az 1625. évi 44. t.-cz. a várnak gróf Homonnai Drugeth János részére leendő átadását rendelte el, mely intézkedése révén Ferdinánd legodaadóbb hívei, a Homonnaiak, ismét gyökeret vertek a vármegyében.
Bethlen, első nejének halála után, 1626. évi márczius 2-án Kassán, Brandenburgi Katalin herczegnőt vette nőül, mely ünnepségre Zemplént is meghívta. A vármegye nászajándékul 216 magyar forintot, a lakodalmi vendégségre pedig 400 tyukot, 200 ludat, 100 itcze vajat, 25 itcze mézet, 500 tojást, 300 köböl zabot, 100 szekér szénát és 24 hordó bort ajánlott fel. A lakodalmi ünnepségeken Tárkányi István és Barkóczy László képviselték a vármegyét, ezenfelül egy nyolczvan tagból álló banderiumot szerveztek az érkező fejedelemasszony üdvözlésére, a ki Rákóczy György kíséretében jött Kassára. (Szirmay i. m. Millenn. Tört. VI. 383.)
1626 szeptember havában Bethlen Gábor újból fegyvert fogott, ezúttal azonban nagyobb eredmény nélkül, miért is Esterházy nádor tanácsára megújította a nikolsburgi békét. A pozsonyi békekötés után Bethlen és Ferdinánd biztosai 1627 május 19-én Tokajban pótszerződést kötöttek, mely a fejedelem jogairól, a béke végrehajtásáról intézkedik. (Erdélyi Országgyűlési Emlékek VIII. 418). Rövid időre rá, június 24-én, az egybegyűlt rendek az alispáni tisztségben megerősítette Pongrácz Simon elnöklete alatt közgyűlést tartottak, a melyen letették a hűségesküt s Monoky Miklóst küldték a hódoló felirattal Bécsbe. A következő évben (1628) Barkóczy Lászlót választották alispánná, kinek alispánsága alatt a leleszi prépostság omladozó épületeit helyreállították.
