Az ellenkirályok kora.
Az ellenkirályok kora.
A mohácsi csatavesztés hírére Szapolyai aránylag kis számú seregével a Felső-Tisza vidékére húzódott, bevárandó a harczból megmenekülteket; ezek között az elsők egyike volt Perényi Péter, a ki hazatérve, Szapolyait a helyzetről értesítette s ettől kezdve párthíve is lett. Perényi Péter azonban, felhasználva az általános zűr-zavart, elfoglalta Patak várát, majd az újhelyi várat vette ostrom alá, melyet a mohácsi csatában elesett Pálóczi Antal özvegye, a hőslelkű Ráskay Magdolna, vitézül megvédett. Miután Perényi fondorlatai, melyekkel a várat csel és árulás révén akarta kézrekeríteni, a vár úrnőjéhez hű várbeliek magatartásán hajótörést szenvedtek, a hőslelkű asszony Perényi hadainak vezérét, Kun Gotthárdot, csúfosan megszalasztotta.
Míg az erdélyi vajda körűl csoportosuló nemesség Szapolyaiban látta a jövő királyát, addig Báthory nádor és Nádasdy Tamás mindent elkövetettek e terv meghiusítására. Báthory nádor, a ki az országgyűlést egybehívni vonakodott, ekkor már I. Ferdinánd jelöltségét támogatta, mire a Szapolyai-párt megtette a kezdeményező lépést és október 14-ére Tokajba hívta meg az ország rendeit, hogy a további teendőkre nézve végleg megállapodjék. A tokaji értekezlet rendkívül népes volt. Számos vármegye és város, valamint az erdélyi három nemzet is, képviseltette magát. Az értekezleten Váradai Pál egri 384püspök és Perényi Péter temesi főispán vitték a főszerepet és ők írták alá a nemzethez kibocsátott kiáltványt, mely a rendeket november 5-re Székesfehérvárra királyválasztó országgyűlésre hívja egybe. Kívülök még jelen voltak: Verbőczy István, Balassa Menyhért, Bocskay Lukács, Bodó Ferencz, a Szapolyai holtig hű embere, Czibak Imre váradi püspök, Gerendai János, Frangepán Ferencz, a később egri püspök, Homonnai Ferencz, a későbbi főispán, Petrovics Péter, Dóczi János és Gergely. Az értekezlet csakhamar szétoszolván, Szapolyai főtörekvése oda irányult, hogy a Ferdinánd-pártiak esetleges támadásai ellenében a királyválasztást biztosítsa. E végből az október 28-iki éjtszakát a szerencsi monostorban töltvén (Adalékok 1897. 1263), másnap Pest felé vette útját, a hova 31-én érkezett meg; Ráskay Gáspárt pedig, a ki szintén hozzá csatlakozott, Komárom és Gutta elfoglalására küldte.
A székesfehérvári országgyűlés Szapolyait választotta királylyá, a ki megkoronáztatása után bőkezű adományokkal igyekezett hívei számát szaporítani s a hozzácsatlakozókat megtartani. Még a székesfehérvári országgyűlés tartama alatt Perényi Péternek adományozta az erőszakkal elfoglalt pataki várat; Homonnai Drugeth Ferenczet pedig, a ki Szapolyai Jánosnak királylyá választását hírül vitte a lengyeleknek, zempléni főispánná nevezte ki. Szerdahelyi Lászlót, a ki a mohácsi csatába induló zempléni sereghez csatlakozott s onnan szerencsésen megmenekült, királyi udvarába fogadta. Lasztóczy Boldizsárnak, a tokaji vár kapitányának pedig Mihályi helységet adományozta.
Homonnai Drugeth István, mielőtt Lengyelországba ment, főispáni méltóságában bemutatkozott Zemplén rendeinek. A Terebesen tartott közgyűlésen a rendek Rákóczy Györgyöt választották meg alispánná.
Ekkor azonban megfordult a koczka. A nádor vezetése alatt álló párt, még ugyanezen évben, deczember 16-án, Ferdinándot választotta meg királylyá, a kit 1527-ben megkoronáztak. Ferdinánd vezérei a késedelmeskedő Szapolyait 1527 nyarán kiűzték Budáról, mire János király Bakics Pál, Bodó Ferencz, Kismarjay Lukács és Erdődy Simon püspök kíséretében Tokaj felé hátrált. Ferdinánd vezére, Salm Miklós, Sajóládnál utólérvén Szapolyai utócsapatát, azt szétverte, mire Tarczalig nyomult előre. Ott Kismarjay és Bodó szeptember 26-án megtámadták, de Kismarjay a csatában elesvén, János király hadai szétszórattak; nagyobb részök a Tiszába fúlt, maga János király is csak nagy bajjal menekülhetett Váradra, honnan Erdélybe vonúlt. Salm ezután elfoglalta Tokajt, majd Regéczet és Bodókő várát. Ezzel Zemplén teljesen a Ferdinánd hadainak birtokába került.
A hadiszerencse csakhamar mélyreható változást idézett elő Zemplén vármegyében is. Perényi Pétert, a koronaőrt, a kit Ferdinánd Patak várának birtokában megerősített, már ott találjuk e király 1527. évi koronázási ünnepségeinél. Homonnai Drugeth István főispán vezérlete alatt a koronázás alkalmával (november 3.) megjelentek, névszerint: Homonnai György, Gábor, Antal és Imre, Rákóczy György, Kázméry Gáspár, a kik Zemplén vármegye nevében letették a hűségesküt Ferdinánd királynak. Ráskai Gáspár, a ki előzőleg felajánlotta kardját Ferdinánd királynak, már Buda ostrománál is jelent volt. De Ferdinánd király is, felhasználva a győzelmét, bőkezűen osztogatta az adományleveleket. Hernádnémeti várost, mely azelőtt Szapolyaié volt, Thurzó Elek tárnokmesternek és testvérének, Györgynek, adományozta; a szerencsi apátság jövedelmét pedig 1532-ben Bebek Ferencznek engedte át. (Millenn. Tört. V. 52. Adalékok. 1897. 302. 336.)
Ferdinánd koronázása nem hozta meg a békét, sőt ettől kezdve Zemplén a hadműveleteknek valóságos országútja lőn. A mikor János király, Ferdinánd hadai elől hátrálva, útközben a sajóládi pálosokhoz szállt, az ottani főnökkel, György baráttal (családi nevén: Utjessenich) ismerkedett meg, mely ismeretség hazánk történetében szinte korszakalkotó fontosságúvá lőn. János király mindenkitől elhagyatva, György barátban találta meg azt a férfiút, a ki ügyét hathatósan előmozdíthatta. György barát lánglelkű buzgalma csakhamar tekintélyes sereget gyűjtött a király zászlai alá. Ezzel a sereggel 1528 februárjában megindította a támadást Ferdinánd hadai ellen s még február 19-ike előtt kézrekerítette Tokajt, Sárospatakot és Sátoraljaújhelyt; 385onnan Kassa felé, majd az áruló Perényi Péter megfenyítésére akart vonulni, de a szinnai vereség (márczius 8) után ismét Lengyelországba volt kénytelene visszavonulni.
Párics vár romjai.
A sárospataki várkert kétemeletes kaszamatái.
A zempléni földvár.
Leányvár.
Várjeszenő.
Zemplénben egyedül Homonnai Drugeth Ferencz maradt hű Szapolyaihoz; nemcsak nyughelyet adott Homonnán a Lengyelországba menekülő királynak, hanem a saját testvére, a Ferdinánd-párti Drugeth István főispán ellen támadt s a Ferdinánd-pártiakat egy kóbor vitézekből toborzott sereggel folytonosan háborgatta, Barkó és Csicsva várát bevette és felgyújtotta. Ekkor égtek ott porrá a vármegyének hivatalos iratai, pecsétes levelei és autographái, melyeket Drugeth főispán Csicsva várában helyezett biztosságba.
Ferdinánd nem tudta megnyerni a maga részére hazánk éjszakkeleti vármegyéit. Szapolyai értesülvén a Felvidék hangulatáról, 1528. derekán Athinay Simon vezérlete alatt a Lengyelországban toborzó seregét beküldte Zemplénbe és szeptember 25-én Sárospatak mellett a Serédy Gáspár vezérlete alatt álló Ferdinánd-párti sereget teljesen szétverte. Ezzel Zemplénben ismét a János király pártja kerekedett felül, a ki visszatérve Lengyelországból, török segélylyel Magyarország nagy részét hatalmába kerítette. (Adalékok: 1898. 13. Millenn. Tört. V. 72–79.)
A török támogatása következtében Szapolyai megmaradt ugyan Buda birtokában, de a pápa János király híveit egyházi átokkal sujtotta. Erre czéloz I. Ferdinánd királynak 1530 márczius 1-én Zemplén vármegyéhez intézett leirata, mely azonban egyelőre nem sokat lendített a Ferdinánd ügyén.
A harcz változó szerencsével tovább folyt. A szepesi német kapitányok 1530-ban elfoglalták Tokajt, de a halál iszonyú pusztítást vitt véghez seregükben, úgy hogy vissza kellett vonulniok. (Millenn. Tört. V. 82.) Perényi Pétert pedig, a ki az 1529. évi hadjárat alatt foglyul esett, 1531-ben ismét a János király pártján találjuk, a ki kanczellárrá nevezte ki. Perényi e második pártváltozása jelentékeny befolyással volt a zempléni reformált egyházak alakulására, melyek 1532-től kezdve egyik leghatalmasabb pártfogójukat nyerték benne.
Tokaj vára, 1535-ben a Ferdinánd-pártiak kezébe került; a vár parancsnoka Serédy Gáspár lett s ettől fogva a vár a Ferdinánd pártiak támadó pontja lett. 1536-ben Tállya várát azonban a Szapolyai-pártiak csellel ismét kézrekerítették és a vár parancsnokát, Boéri Nagy Lászlót, Regécz várába hurczolták. Serédy tokaji kapitány, a várból gyakori támadásokkal nyugtalanította Szapolyai híveit, minek megakadályozására ezek Tokaj átellenében, Rakamaznál, várat építettek, mely hosszú időn át nézett farkasszemet a Ferdinánd zsoldosaitól megszállott tokaji erőséggel. Ebben az évben Nagymihályi Eödönffy László, Horváth Ferencz és Kállay János, Szapolyai vezérei, Kassát is kézrekerítették; Serédy pedig Kassa elfoglalása után Lőcsére vonult vissza.
A hadműveletek alatt megindult béketárgyalások először fegyverszünetet eredményeztek, majd Ferdinánd megbizottja, Wese lundi érsek, 1537 végén Sárospatakra jött, a hol főleg Perényi Péter közvetítése mellett folytak a tanácskozások János királylyal, míg végre 1538 február 24-én megkötötték a váradi békét.
