A török hódoltság.
A török hódoltság.
Zemplén ugyan a király birtokába került, de azért a török hódoltság mindegyre nagyobb tért foglalt el a vármegye területén. A törökök terjeszkedése folytonos aggodalommal töltötte le a vármegye urait, a kik közül Bocskay György, Homonnai Drugeth Gáspár, Rákóczy György és Deregnyey Mihály, gyakran érintkezvén egymással, csakhamar felkeltették a hatóságok figyelmét. A gyanú főleg Dobó István, az egri hős, és Balassa János ellen irányult, a kiket, valami Kenderessy István nevű kalandor hamisított levelei alapján, az 1569. évi országgyűlésen perbe is fogtak. Bocskay György csak úgy kerülte ki a fogságot, hogy megidéztetése ellenére sem jelent meg az országgyűlésen; bodrogközi javait azonban elkobozták, s ezeket csak 3881571-ben bekövetkezett halála után nyerték vissza özvegye és gyermekei, Báthory István erdélyi fejedelem közbenjárására. (Károlyi Árpád czikke: Századok 1879 évf. – Szirmay i. m.)
Az 1569. évi országgyűlésen, a melyen a vármegyét Alpári Simon és Bacskay János képviselték, főleg az idegen várparancsnokok ellen szólalt fel a vármegye, azoknak elmozdítását és magyar várparancsnokok alkalmazását követelvén. Az országgyűlés feloszlása után a vármegyei közigazgatás terén jelentékeny változás állott be. 1570 január 2-án adta át Wiczmándy Mátyás főispáni helytartó a vármegye kormányát Drugeth Miklósnak, a kit a főispáni méltóságba Melegh Boldizsár csanádi püspök és leleszi prépost iktatott. A beiktató közgyűlésen Alpáry Simont választották meg alispánná. A közgyűlést követő lakomán a jelen voltak ezer frtot adtak össze hadiköltségekre, Krusich Istvánnak a török fogságból leendő kiszabadítására pedig ugyanakkor száz arany gyűlt egybe. Miksa király ezért viszonzásul Zemplén városának vásárszabadalmat adott.
