Főispáni helytartók.
Főispáni helytartók.
A szatmári békekötés után, a XVIII. században, a főispánok helyét helytartók foglalják el. Ezek közül kiváló szerepet játszott gróf Berényi Tamás, nagyműveltségű és világlátott férfiú, a kit 1734-ben neveztek ki helytartóvá, 1737-ben pedig főispánná. 1747-ben halt el.
Báró Dőry Ferencz, később gróf, főispánsága idejében (1758–79) épült Sátoraljaújhelyben a ma is fennálló új vármegyeháza.
A XIX. században gróf Esterházy József (1799-1821), majd báró Malonyay János (1821–25) kormányozta a vármegyét; az utóbbi a kir. kanczelláriánál kezdte meg pályáját; később kir. táblabíró, majd 1821-ben Zemplén és 1825-ben Nyitra vármegye főispánja lett. Testestől-lelkestől hivatalnok, a kit megnyerő modoráért rendkívül kedveltek a vármegyében. Őt követte Szilassy József (1825–1830) helytartó, azelőtt hétszemélynök. 1830-ban gróf Mailáth Antal a főispán, a kit alig 19 éves korában Esterházy főispán, a vármegye tiszteletbeli jegyzőjévé nevezett ki és a nagy reményekre jogosító ifjút e szavakkal mutatta be a vármegye közönségének: „megajándékozom a nemes megyét Antal gróf Mailáth-tal.” 1823-ban már főjegyzővé választották, de még ugyanez évben a fiúmei kormányzósághoz titkárrá nevezték ki, onnan pedig 1829-ben a helytartótanácshoz került. Zemplén vármegye főispáni méltóságát 1830-ban foglalta el, s arról 1839-ben mondott le, a mikor a népszerűtlen gróf Pálffy Fidél helyébe, főkanczellárrá nevezték ki. Őt követte Siskovics József (1839–41) helytartó, majd gróf Péchy Manó, a kivel a régi rendi alkotmányos korszak főispánjainak sorozata zárul.
