Varannó.
133Varannó.
Varannó, tapolymenti kisközség, 257 házzal és 1940, nagyobbára róm. kath. vallású magyar lakossal, kik között azonban a gör. kath. vallású tótok is nagy számban találhatók. Van saját postája, távírója és vasúti állomása, főszolgabírói hivatala, körjegyzősége, járásbírósága, adóhivatala, gyógytára; említést érdemelnek továbbá a takarékpénztár, hitelszövetkezet, a gróf Hadik-Barkóczy-féle hitbizomány uradalmi igazgatósága, iparosegylet és kaszinó. Ősrégi község, mely már 1270-ben említtetik, a mikor Rynold, a Rozgonyiak őse bírja. 1520-ban II. Lajos a várat és az uradalmat Báthory Andrásnak adományozza. 1568-ban a Barkóczyak merülnek fel. László ugyanis a gróf Nádasdy Ferencztől vett udvarház fölött végrendelkezik. 1590-ben Banchy Jánost iktatják részeibe. Az 1598-iki összeírás csak Báthory Istvánt említi birtokosaként. 1617-ben házasság útján Drugeth György birtoka lett s ez a család volt a földesura 1686-ig, időközben azonban egy rész Báthory Erzsébet révén Nádasdy Ferenczre szállott. Báthory Erzsébet, mint Csejthén, úgy itt is sok kegyetlenkedést követett el. 1690-ben, a Drugethek leányága révén, öt részre oszlott. Az egyik rész a gróf Barkóczyaknak, míg a többi rész a Zichy és a Forgách grófoknak jutott. Közben 1630-ban Nyáry István és neje Telegdy Anna is részbirtokosa volt, 1658-ban pedig gróf Draskovich Miklós és neje Drugeth Borbála a maguk részét Károlyi Ádámnak és nejének Thököly Máriának zálogosították el. 1730-ban itt négy kastély épült, melyek közül kettő a Szent-Iványaké, a harmadik a Zichyeké, a negyedik a Reviczkyeké volt. Újabbkori birtokosai a gróf Barkóczy, gróf Forgách, báró ’Sennyey, Eperjessy és Vladár, azután a Csiszár és a Czibur családok voltak. Most gróf Hadik-Barkóczy Endrének van itt nagyobb birtoka és kastélya, mely azelőtt a Forgách grófoké volt. Az 1569. évi XVIII. törvényczikk elrendelte, hogy Varannón a város és a katonaság könnyebb elláthatása czéljából áruraktár építtessék. 1588-ban Telekessy Imre az Izabella pártját támogató Perényi Gábor fölött itt győzelmet aratott. 1663-ban a pestis tizedelte meg lakosait. 1703-ban a város Rákóczy Ferencz zászlai alá csatlakozott. 1778-ban földrengés sujtotta, mely nagyon sok kárt okozott, 1831-ben pedig a kolera pusztított itt, minek következtében lakosai fellázadtak. A város már 1461-ben nyert kiváltságokat Mátyás királytól, melyeket Rudolf király 1607-ben megerősített s a lakosoknak vámmentességet is adott. Varannón már 1629-ben szegényház volt, a mi kitűnik Bethlen Gábor dézsmaleveléből, melylyel az itteni szegények háza lakói számára Tótkajnya község terményeiből tizedet biztosít. A XVII. században itt is tartottak megyegyűléseket. Varannó plébániája már a XIV. században fennállott s 1671-ben még két temploma volt, melyek közül a régibbet, mely a város alsó végén állott, tót templomnak nevezték. A mostani plébánia-templom volt az ú. n. magyar templom, melyet 1580-ban Báthory Istvánné Drugeth Fruzsina a protestánsok számára építtetett. 1672-ben, a Thököly-féle felkelés alatt a tót templom leromboltatván, gróf Drugeth Györgyné szül. Esterházy Mária a magyar templomot átadta a katholikusoknak, szomszédságában pedig pálos-rendű kolostort alapított. 1676-ban Thököly hívei megrohanták a klastromot és kirabolták, Thököly Imre meg hat évvel később kiűzte őket s a templomot a protestánsoknak adta át; de 1686-ban Barkóczy Ferencz ismét visszaadta a pálosoknak. 1718-ban a templom és a kolostor a várossal együtt leégett, de a templomot 1735-ben ismét felépítették. 1754-ben gróf Barkóczy Imréné szül. Szirmay Zsuzsánna Krakker János hírneves festőt bízta meg a templom feldíszítésével. E remek freskók 1873-ig épségben megvoltak, de az akkori tűzvész e művészi alkotásokat is elpusztította. Az egyház több érdekes és szép ötvös-művet őriz 1759-ből, melyek közül a tömör aranyból készült szentségtartó, egy kehely és a Szirmay Zsuzsannától 1761-ben ajándékozott feszület tűnnek ki. Varannó határában feküdt hajdan Mórfalu, mely 1363-ban a Rozgonyiak birtoka. Hajdan szőlőt is műveltek Varannó promontoriumain. Most ujból próbálkoznak szőlőtelepítéssel.
