Vámosújfalu.
Vámosújfalu.
Vámosújfalu, bodrogmenti magyar nagyközség. Van 97 háza és 523, nagyobbára ev. ref. vallású lakosa. Postája Olaszliszka, távírója Tolcsva és vasúti állomása Liszka-Tolcsva. Már a XIV. században vámszedő-hely volt. 1398-ban Debrői Istvánt és fiait iktatják részeibe, 1403-ban Deseő János, 1410-ben pedig Toronyai Pál kap itt részeket. 1418-ban Csicseri Fodor Ferenczet, 1421-ben Sempsei Istvánt, 1425-ben Leszteméri Orbánt, 1446-ban az Uporiakat, 1461-ben pedig Pataki Lászlót iktatják némely részeibe. 1473-ban a Tekes és Martonosi, egy évvel később a Nyárasapáti s 1481-ben a Czékei család is részbirtokosai. 1490-ben Tárczay János is földesura, 1507-ben Sempsei Ferencznek is van itt birtoka. 1511-ben a Czékeieket és Dobókat s osztályos atyafiaikat iktatják a birtokba, míg egy évvel később Tárczay Miklós a maga részét, a vámmal együtt, Perényi Imrével cseréli el. 1551-ben Soklyósy Istánt és Széchenyi Ferenczet s 1555-ben Szent-Ivány Jánost és Soós Pétert iktatják némely részeibe. 1567-ben a törököktől elpusztított községek között szerepel. 1570-ben Herneky Miklóst is birtokosai közé sorolja. 1574-ben a Dobó család ismét felmerül. 1585-ben Horváth Annát és Magócsy Gáspárt is itteni birtokrészekbe iktatják. Az 1598-iki összeíráskor csak a királyi kincstár van említve birtokosául, míg ugyanekkor szerepel Vámosújfalu aliter Kis-Tolcsva is s ennek a Kistolcsvának, mely úgy látszik, a félig elpusztult községnek egy része volt, Dobó Ferencz és Ragyóczy Péter a földesurai. 1602-ben Lugnay Anna is birtokosa, de ekkor már a pataki uradalomhoz tartozik. 1608-ban Lorántffy Mihályé, 1610-ben Végh Istvánnak is van benne része. 1630-ban Lorántffy Zsuzsánnáé s az ő révén Rákóczy György tulajdonába jut, a kit 1647-ben iktatnak e birtokba. A Rákóczy-birtokok elkobzásával ez is a kincstáré lett, de 1720-ban herczeg Trautson kapott rá adományt. E család kihalván, ismét a királyi kamarára szállott vissza. 1808-ban herczeg Bretzenheim Károly Ágost lett az ura, de a Tárczay családnak is volt benne része. Majd a Szirmayaké lett. Most nagyobb birtokosa nincsen. A község, mint már említettük, a XVII. század vége felé puszta hely volt s csak a XVIII. század első felében népesült be újra. Ez időtájt ősi temploma is romokban hevert s akkor építették a mostani református templomot.
