Csécsy János.
Csécsy János.
Ekkor a kisebb tanulók szüleikhez mentek, a nagyobbak pedig Pósaházy János és Buzinkay Mihály tanáraikkal Debreczenbe menekültek, magukkal vivén a könyvtárnak és a nyomdának megmenthető részét. Innen 1672 febr. havában Erdélyországba vándoroltak, hol Apaffy Mihály fejedelem a gyulafehérvári Bethlen-kollégium helyén telepítette le őket. Ettől fogva 1682 decz. 22-ig nem volt iskola Sárospatakon. Ekkor a Thököly Imre felkelésének hírére, ki Sárospatakot is hatalmába kerítette, a diákság egy része allai Pál szenior vezetése alatt visszaszállingózott az ősi fészekbe. Eleinte 232nem volt tanáruk, de azért fentartották magukat, vezették a gazdálkodást, árultak a korcsmán, műveltették a szőlőket. A tanulás sem maradt abban; a nagyobbak egymástól, a kisebbek a nagyobbaktól tanultak. Így éltek 1689 febr. 9-ig, midőn az előljáróság a derék Csécsy Jánost választotta meg tanárrá, szerencséjére az iskolának, mert Thököly felkelésének leveretése után mintegy 17 évig ismét bujdosnia kellett és Csécsy volt az, a ki tántoríthatatlan hűségével, szívós kitartásával a legnehezebb viszonyok közt is megmentette az iskolát. Ugyanis, midőn egy zemplénmegyei küldöttség Klobusitzky Ferencz alispán vezetése alatt, az 1681-iki törvényre támaszkodva, 1687 ápr. 27-én elfoglalta és minden vagyonával együtt a jezsuitáknak adta az iskolát, Csécsy volt az, a ki a tanulókat elszéledni nem engedte és folytonos üldözések között az iskolát különböző helyeken fentartotta. Most a második ízben elűzött iskola 1687 június 12-én Gönczön telepedett le, hol Csécsy csaknem 8 évig békésen tanított. Ámde a jezsuiták itt is szemmel tartották a hírre kapott iskolát és addig mesterkedtek, míg Göncz város földesúri jogát meg nem szerezték. Ilyen jogon 1695 márczius 25-én kiűzték onnan a tanulóságot, mely a 42. és 84. zsoltárok éneklése közben, istenbe vetett erős hittel vonult ki a városból. Innen pártfogóik tanácsára ugyanazon év május 20-án Kassán telepedtek le, hol, mint artikuláris helyen, egyházuk és iskolájuk volt a reformátusoknak. De a belvárosban még egy évig sem maradhattak, s 1696 márczius 27-én, az 1681-iki törvény értelmében, a külvárosba szoríttattak, hol Csécsy még azon év nyarán, a pártfogók segítségével, fából egészen új iskolai épületet emeltetett. Itt húzták meg magukat hét esztendeig s már biztonságban érezték magukat, annyival inkább, mert az angol király és a szövetséges belga rendek közbenjártak értök I. Lipótnál: midőn I. Rákóczy Ferencz felkelése minden számításaikból kizavarta őket. Kassa 1703-ban az I. Rákóczy Ferencz ostroma alá kerülvén, a külvárosi tanulók egy része haza menekült, vagy katonának állt, a kisebbik rész Csécsyvel együtt bekéredzett a városba, hogy ott az ostrom minden viszontagságát átélje. Csécsy ezen tettével az uralkodóház iránti hűségét bizonyította be Nigrelli főhadparancsnok előtt, a minek később nagy hasznát vette az iskola.
