Sztárai Dévai Mátyás. Dobai András. Balsaráti Vitus János. Szikszai Kovács Balázs. Monos Tamás. Beregszászi Péter. Károlyi Péter.…
Sztárai Dévai Mátyás. Dobai András. Balsaráti Vitus János. Szikszai Kovács Balázs. Monos Tamás. Beregszászi Péter. Károlyi Péter. Kassai Császár György. Tolnai Fabricius Tamás. Bod Péter.
A XVI. században, mikor e városban az irodalmi tevékenység megkezdődik, Európa-szerte virágzott a dicsőítő és alkalmi versek divata – az iskolai és tudós poézis. A tanulók magasztaló verseket írnak tanítóik művei elé, többnyire deákul, néha görögül, a tudósok hasonlóképpen versekben bókolnak egymásnak hasonló alkalmakkor s bőven tenyészik a mindenféle patrónusok és jóbarátok tiszteletét zengő alkalmi költészet. Világos, a pataki iskola, melynek mesterei rendszerint külföldi egyetemeken jártak és a külföld szelleméből táplálkoztak, szintén nem fogja nélkülözni az idők divatos termékeit. A legelső reformátorok közül, a kik Patakon éltek, Sztárai, Dévay Mátyás és Dobai András magyar poéták voltak; amaz zsoltárokat fordított, himnuszokat írt, iskolai drámákat szerzett, ez énekeket hagyott hátra, csak azt nem tudjuk, hogy Patakon készítettek-e valamit; Dobairól azonban bizonyos, hogy az utolsó ítéletről való szép, erőteljes költeményét „szerzék az nemes föl-földön, Patak városában az Bodrog mentében, Mikor írnak vala ennyi esztendőben, Ezerötszáz után negyven esztendőben”. Mindezek, különösen Sztárai és Dobai a népet tartották szem előtt és műveik, melyek a korszak java alkotásaihoz sorozandók, századokon át éltek a magyar protestáns énekesekben és a református közönség ajakán. Sajnos, a későbbi pataki költők nem tartották utánzásra méltónak Dobai hatásos és nemzeti irányát. Balsaráti Vitus János, ki a kollégiumnak időrendben második rektora volt és azután pataki prédikátor lett, de mint ilyen is tanított (1560–1575), egyéb művei mellett már deák versek írásával foglalatoskodik; Szikszai Kovács (Fabricius) Balázs, az 1561–1576 közt szereplő rektor görögül és deákul versel és mint ilyen elegiát szerez B. Vitus J. és Hellopeus Bálint halálára, síriratot pátronusa, Perényi Gáborról és Ország Ilonáról, lakodalmi verseket a kolozsvári lelkipásztor menyegzőjére. Egyidejűleg Monos Tamástól, ki 1568 május 22-én iratkozott be Wittembergába, olvasunk görög distichonokat Fabricius egyik munkájában s nemsokára egy másik versezetet Vetésius Jánoshoz intézve. Beregszászi Péter konrektor 1575-ben Vitus Jánost parentálja elegánsan, majd 1571-ben Károlyi Péter könyvét magasztalja, a „Perspicua Explicatio Orthodoxae fidei”-t, mely az unitárizmus ellen van írva, deákul és görögül. Viszont Kassai Császár György, ki Wittembergából hazatérve, 1577–1578 körül lett pataki rektorrá és mint pataki lelkipásztor halt meg 1586-ban, Balsaráti parentálójára, Fabricius Balázsra ír dícsérő verseket, a melyek egyéb költői alkotásaival együtt csínos deák nyelvökkel válnak ki, a század utolsó tizedéből pedig Tolnai Fabricius Tamás pap említtetik, mint tehetséges verselő és Bod Péter közöl is néhány sort egyik munkájából, mely a leányát sirató Siderius János vigasztalására volt szánva.
