Csengery József. Pálkövy Antal. Heiszler József. Warga Lajos.Ballagi Géza.
Csengery József. Pálkövy Antal. Heiszler József. Warga Lajos.Ballagi Géza.
Azonban nem csak a helyi történelemnek akadtak művelői. Csengery József tanár (1825–50) a Felősmagyarországi Minervában Báthory Zsófiáról emlékezett meg (1831), Pálkövy (Palkovics) Antal kollégiumi tanár (1843–62), a lapokban és folyóiratokban (Bpesti Hiradó, 1847; Sp. Füzetek, 1857–62; Házi Kincstár, 1862) közölt, vagy terjedelmes kéziratokban hátrahagyott „Az emberi elme kifejlésének vázlata, Sárospatak, 1844” czímű fejtegetéssel foglalta el tanszékét s Magyarország történetét 3 kötetes munkában írta meg a nagyközönség számára (Sp. 1852, 1854, 1857). Heiszler József tudós ex-piarista professzor (1860–69) a folyóiratokban közölt számos czikke és theologiai iratai mellett „A keresztyénség és a ker. egyház történelme. I. köt. A niceai zsinatig. Spatak, 1861” cz. munkájával nyujt figyelemre méltó kísérletet; végre a 80-as években Warga Lajos, Heiszler utóda, lép föl, szépen, símán megírt háromkötetes „Ker. egyháztörténelmé”-vel. Meg kell vallani, hogy e históriai művekben jobbára hiányzik az, a mi Szombathi munkálkodását korszakossá tette: a föltétlen eredetiség. De kellő segédeszközök hiján, a világtól távoleső kis városba szegezve, bajos is volt valóban eredeti alkotásokat teremteni s a minden törekvésnek szárnyát szegő akadályokon csupán a XIX. század utolsó tizedében tör át egy kiváló egyéniség, a pataki modern történetíró gárdának legnagyobb alakja Ballagi Géza. „A nemzeti államalkotás kora, 1815–1847” czímű munkája, mely a Szilágyi-féle millenniumi nagy történelemnek IX. kötetét alkotja és mint közvetetlen forrástanulmányokon, levéltári kutatáson alapuló s művészien megírt alkotás, az újabb magyar politikai történetírásnak egyik legértékesebb terméke. Történetírói munkásságát gazdagította még néhány kisebb dolgozatával (Az 1839–40. országgyűlés viszhangja az irodalomban, Budapest 1800; A prot. pátens és a sajtó, u. o., 1892; Emlékbeszéd Szűcs István felett, u. o., 1903, de különösen „A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig” (u. o., 1888) czímű úttörő nagy munkájával.
