Várispánságok feloszlása.
Várispánságok feloszlása.
A XII. század küzdelmei közepett, de még inkább II. Endre uralkodása alatt a várföldek fosztogatás tárgyává lettek. Bőkezűen osztogatott királyi adományok következtében a várispánságok területükből mindinkább veszítenek; ezzel kezdetét veszi a várispánságok pusztulása, miáltal a vármegyei rendszer fejlődésében fordulópont áll be. Így a vasvári várispánságból II. Géza 1141-ben több várjobbágyot felszabadított; II. András a várispánság területéhez tartozó földekből nyolcz ekealjat, vagyis Urai-Ujfalu, Geresd, Csánig és V.-Család falvakat a Jaák-nemzetségnek adományozta. A várjobbágyok sem maradtak meg; elhagyott földeiket Pácson határában a király a vasvári káptalannak adományozta.
NÉMET-UJVÁR VÁRA A KÖZÉPKORBAN.
Az orsz. képtárból.
II. Endre ugyan 1221-ben a jogtalanúl elfoglalt várföldek visszaadását rendelte el, azonban az e czélból kiküldött bizottságok 1238-ban Kázmér fehérvári prépost, Hahold vasvármegyei és Pál fehérvármegyei főispánok akkor sem működtek nagy eredménynyel.
IV. Béla trónraléptekor erős kezekkel ragadta meg a kormány gyeplőjét. A főispán mellé királyi bírák jönnek Vasmegyébe is, a kik az elidegenített várföldeket visszaveszik, azonban az erélyes intézkedések daczára a várispánság folyton bomlott és már a tatárjárást megelőzőleg előtérbe lépnek a várszerkezetből alakult vármegyék.
