Albert.
Albert.
A Pozsonyban egybegyűlt rendek decz. 18-án Albertet és nejét Erzsébetet királylyá és királynévá választották s az uralkodópárnak letették a hűségesküt. A koronázás 1438 jan. 1-én ment végbe Székesfejérvárott. Albert készséggel megígérte, hogy udvarát állandóan Magyarországban tartja.
A törökök már Albert trónraléptekor fenyegették az országot. A nyár beköszöntével Murad szultán az alsó Dunára nagy sereget küldött, mely Vlád oláh vajdától segítve, mindenekelőtt Erdélyt rohanta meg s a Maros völgyét lángba borította, de már az 1439-ki tél folytán Brankovicstól Szendrő várának átadását is követelte. Brankovics Szendrő védelmét György fiára hagyván, ifjabb fiával, Lázárral s kincseivel Magyarországba távozott s Albert királynál segedelemért esedezett. Albert e végre Budán nevezetes országgyűlést tartott. Mialatt azonban a rendek tanácskoztak, Murad Szendrőt, melyet az ifjú György 130.000-nyi törökkel szemben három hónapig hősiesen védett, megszállotta, Györgyöt elfogta, megvakíttatta és elzáratta. Albert, a fegyverre szólított nemesség késedelmeskedése miatt, csak augusztusban juthatott el csekély 24.000 főnyi seregével az alsó Tiszához. Július 16-án még Budán volt, 29-étől aug. 2-áig. Szegeden tartózkodott Erzsébet királynéval együtt, ki férjét e táborozásban követte. A titelrévi táborszálláson szept. 8-ától 17-éig maradtak. De a sereget a ragályos vérhas és a fegyelmezetlenség oly bátortalanná tette, hogy midőn Szlankamen és Titel táján a török csapatok a Dunán átkeltek, mielőtt ütközetbe bocsátkozott volna, szétfutott. Maga a király is megkapta a betegséget s már súlyos betegen érkezett Budára. Midőn pedig onnan a királynéval Bécsbe indult, baja útközben oly rosszra fordult, hogy Neszmélyben 1439 okt. 27-én, alig 40 éves korában meghalt.
