A mohácsi vész után. Szegedi Kis István.
A mohácsi vész után.
Szegedi Kis István.
Szegedi Kis István.
Igy állottak az ország ügyei, mikor ránk tört a végzetesen gyászos mohácsi ütközet napja. S a javított hit eszméje a mohácsi vész után, azokban a szomorú időkben, egyenesen termékeny talajra lelt. Az 1526-tól 1546-ig terjedő húsz év 269alatt a reformáczió gyökeret vert nem csak a vármegye területén, hanem az egész országban mindenfelé. 1548-ban ugyan két erélyes törvényt is hoztak a hitjavítók ellen, de akkor már késő volt. A vármegye területén eleinte Luther tanai terjedtek el; de midőn 1567-ben a debreczeni zsinat Kálvin hitelveit fogadta el, a vármegye is rögtön arra tért át s ekkor már az egész Duna–Tisza-köz a javított hit mellé állt, melynek követőit akkor sacramentáriusoknak nevezték. Az egyház gyors fejlődését és híveinek szaporodását főként annak is köszönhette, hogy a protestánsok tudós lelkipásztorokkal rendelkeztek, kik kitűnő szónokok voltak. Ilyen volt Szegedi Kis István is, kit méltán neveznek a Duna–Tisza-mellék reformátorának. Szegedi Kis Istvánt 1545 végén Gyulára hívták meg, hol a már akkor hírneves iskola élére állították. Itt egy évig maradt. 1546-ban barátai: Kincses Máté és, Literáti Mihály ajánlatára Czeglédre vitték, mely akkor Kecskemétnél és Nagykőrösnél is népesebb és így a vármegye első protestáns városa volt. Bár csak prédikátornak fogadták föl, azért tanított is az ottani iskolában és keze alól számos jeles tanuló került ki. 1548-ban Czegléden meg is nősült. Két évi és hat havi működés után elhagyta a czeglédi gyülekezetet, de éveken át folytatta reformátori működését a Duna–Tisza mentén, állandóan üldöztetve és zaklatva. Később Ráczkeve prédikátorrá hívta meg Szegedit, a ki itt 1563 husvétnapján kezdte hirdetni az igét nagyszámú híveinek. 1564-ben nagy vallási vitája volt az itteni protestáns templomban Panthanus Szeraphinus nevű pesti baráttal. A mérkőzés Szegedi diadalával végződött. Alatta az egyház felvirágzott s mint püspök, 1564-ben három Wittenbergben végzett ifjút avatott prédikátorrá: Ambrus Lukácsot, Clypeator Jánost és Dombrinus Pétert. Míg Bakonyi Albert czeglédi szuperintendens a Mátrától a Tiszáig terjedő gyülekezeteket, addig Szegedi a dunamelléki s a Pest alatt és fölött fekvő egyházakat igazgatta. Itt írta meg latinnyelvű egyházi munkáit, melyek közül nyolcz nagyobb műve nyomtatásban is megjelent. Természetes, hogy mindegyik, tiltott könyvként, indexre került. Irt azonkívül még hat egyházi éneket is magyar nyelven.
