A mohácsi vész előtt.
A mohácsi vész előtt.
Magyarországba és így a vármegye területére is nagyon hamar eljutott a javított hit, ama tanulnivágyó ifjaknak a révén, a kik németországi egyetemeket látogattak. Ekkor még ellenséges indulattal fogadta a vármegye nemessége a reformáczió tanait, ellenben azokban a helységekben és városokban, melyekben leginkább németek laktak, gyorsan kezdett terjedni a protestántizmus. 1523-ban a Szent-Györgynapkor tartott rákosi országgyűlés még lutheránus ellenes törvényt hozott. Az 53. t.-cz. elrendelte, hogy a lutheránusokat, mint eretnekeket, fej és jószágvesztéssel büntessék. A rákövetkező 1524. évben a Kisasszony-napján megnyílt rákosi országgyűlés még szigorúbb törvényekkel akarta a protestántizmus hódításának útját szegni. Ugyanis akként intézkedett, hogy a lutheránusokat az egész országban irtsák ki és égessék meg. E kegyetlenségnek Rüm György budai könyvkereskedő lett az első áldozata, kit elevenen megégettek, a vallási tárgyú könyveket pedig községről-községre és házról-házra járva, összeszedték és elhamvasztották. 1525-ben, az országgyűlést megelőzőleg, az esztergomi érseki zsinat Konrád és Ziesling János budai lelkészeket eretnekséggel vádolta, mire őket letartóztatták. Mégis 1526-ban, minden királyi tilalom ellenére, Henkel János, Mária királynő papja, nyíltan merte védelmezni Luthert és tanait. Mielőtt II. Lajos király elindult volna Mohács felé, még egy szigorú rendeletet adott ki a lutheránusok ellen.
