5. A szövetségesek offenzívába mennek át. III. Napoleon oldalmenete Vercellibe.
Miután gróf Stadion altábornagy jelentése az erőszakos szemrevétel eredményéről a hadseregparancsnokság még jobban megerősítette ama téves hitében, hogy az ellenség a Po jobb partján Piacenzán át szándékozik offenzíváját megkezdeni, ennélfogva a Vaccarizzánál álló csoportok azt a parancsot kapták, hogy ne vonuljanak be seregtesteikhez, hanem egyelőre maradjanak ott ahol vannak. Azonkívül a III. hadtest Martini-hadosztálya jobban a Po felé tolatott el, hogy azon esetre, ha az ellenség a Pon való átkelést megkisérelné, gyorsabban kéznél legyen. Ilyenformán az osztrák hadsereg zöme mindinkább balfelé összpontosult, hogy ha kell, gyorsan szembeszállhasson a 2. hadsereg bal oldala, illetve háta ellen előnyomuló ellenséggel.
III. Napoleon viszont a montebelloi ütközetet az osztrák seregnek ebben az irányban meginduló offenzívája bevezetésének tekintette, miért is az ütközetet követő napra a II. hadtestet Salé mellől Castelnuovoba, a III.-ikat pedig Pontecuroneba rendelte, honnan az I. hadtest teljes egészében Vogherara vonult. A IV. hadtest Bassignana felé jobban összevonatott, a gárdahadtest pedig megmaradt Alessandriánál.
A montebelloi ütközet napján, május 20.-án a szárdok is megmozdultak. A Balzola mellől Vercellibe rendelt 4. hadosztály (Cialdini) e napon két oszlopban kelt át a Sesián, melyek közül az egyik Villatan Borgo Vercelli felé előnyomulva itt ép érkezés közben támadta meg báró Ceschi ezredes előörseit, amelyeket Orfengon át Novara felé nyomott vissza. A másik oszlop Vercellin alul kelt át a Sesian és Torrione felé vett irányt. A történtekről Ceschi ezredes este 9 órakor küldte be jelentését a VII. hadtestnek, mely azt tovább adta a hadseregparancsnokságnak. Ez 21.-én azt a parancsot küldte báró Zobel altábornagynak, a VII. hadtest parancsnokának, hogy a Vercelli és a Sesia mellől támadó ellenséget, mely úgylátszik főleg Garibaldi-féle bandákból áll, ha az 14–15.00 embernél nem erősebb, támadja meg és vesse újból vissza a Sesia jobb partjára. A hadtest támogatására a hadseregparancsnokság a II. hadtest Jellacic hadosztályát jelölte ki. „Ceschi ezredes utasítandó – hangzott tovább a hadseregparancsnokság utasítása – hogy féldandárával nálánál számosabb ellenséggel ne bocsátkozzék harcba, hanem Novarara visszahúzódva, az ottani helyőrséggel egyesüljön. A Vercelli felől Novara felé esetleg előnyomuló ellenséget oldalba kellett fogni és a hegység felé szorítani.”
Május 22.-én Cialdini Borgo Vercellinél egyesítette hadosztályát, azzal másnap tovább előnyomulni szándékozván, de miután 23.-án a Sesia erősen emelkedni kezdett, Cialdini csapatjait ismét a folyó jobb partjára vezette vissza. Cialdini működésének elősegítése céljából, illetve, hogy az osztrákok figyelme Vercelliről és környékéről eltereltessék, Victor Emánuel május 22.-én az 1. hadosztállyal Casaleból Candia és Breme felé nyomult tüntetőleg előre, míg a 2. hadosztály Motta dei Conti, a 3. pedig Prarolo mellől indított el földerítő és tüntető osztagokat a Sesia felé. Ezek a mozdulatok a dandárával a Sesia túlsó partján álló Szabó-dandártól és Jellachich-hadosztálytól sürgős támogatást kérjen, minek folytán a hadseregparancsnokság el is rendelte, hogy a VII. hadtest támogatására készenlétbe helyezett Jellachich-hadosztály Mortara mellől Valle-ra meneteljen.
A franciák részén május 22.-én az I. hadtest Vogheraból Montebello–Casteggioig, a II. Vogheraig nyomult előre, ahova a III. hadtest is közelebb vonatott.
Amikor május 12.-én Zobel altábornagy az elrendelt támadás végrehajtása céljából Vercelli felé előnyomult, nagy meglepetésére ellenséget már sehol sem talált, miután Cialdini, mint tudjuk aznap ismét a Sesia jobbpartjára húzódott vissza, a többi szárd hadosztályok pedig szintén beszüntették tüntető tevékenységüket. Ez a véletlen esemény, valamint a hadseregparancsnokságtól beérkezett újabb parancs folytán a VII. hadtestnél is átmenetileg az a nézet kerekedett felül, hogy az ellenség Vercellinél csupán tüntetni akart.
A szövetségesek élén mozgolódása folytán Gyulay táborszernagy a Hessen- és Bils-dandárokat május 26.-án a Ticino jobbpartjára rendelte át s így a vaccarizzai hídfőben már csak a Boér-, Braun- és Gaál-dandárok maradtak vissza Paumgarten altábornagy parancsnoksága alatt.
E napon Gyulay táborszernagy hadserege felállításáról és helyzetéről terjedelmes és részletes jelentés küldött Bécsbe, amelyben a jövő eshetőségeiről ismét igen bizakodó hangon nyilatkozott, ama reményének adván kifejezést, hogy az ellenséget, bármely irányból is támadná őt meg, sikerrel fogja visszavethetni.
Miután Napoleon császár napokig hiába várt az ebből az irányból biztosra vett osztrák offenzívára, a sok várakozást és tétlenséget megúnva, ő határozta el magát az offenzíva megkezdésére és e célból május 26.-án személyesen ment el Vercellire, az ottani átkelési viszonyokat szemügyre veendő s annak eredményeként a vele volt hadsereg-hadmérnöki főnöknek, Frossard altábornagynak nyomban parancsot adott, hogy az említett város tájékán több hidat veressen a Sesián. A császárnak ugyan már 25.-én elhatározott, azonban most már végleg megállapított szándéka ugyanis abból állott, hogy a szárd sereg háta mögött a francia sereget részint gyalog menetekkel, részint vasuton nagyszabású oldalmenet formájában Vercellire vezeti s aztán tovább Novarán át Milano ellen nyomul. A művelet leplezése céljából az előőrsök a Po és Sesia mentén mindenütt állva hagyattak. Az oldamenet Vercelli-ig terjedő első részének sikeres végrehajtása után a szárd seregnek, a francia III. hadtest által támogatva, Palestron át a Robbiora támadólagos előretörést kellett végrehajtania, egyrészt, hogy a Vercellinél még tovább folyó kirakodást födözze, a francia csapatoknak a Sesia balpartján kellő tért nyisson és egyúttal a folytatólagos oldalmenetet Vercelliből Novarán át Milanoba tovább is leplezze és biztosítsa.
A fentemlített hadműveleti terv értelmében Canrobert tábornagy május 26.-án saját III. hadtestének lovas hadosztályát, egész tüzérségét és vonatát Alessandrián át Casalera irányította. Május 27.-én már a vasuti szállítás is kezdetét vette, még pedig elsőnek az említett hadtest 3. hadosztálya szállíttatott 4 vonaton Pontecuroneból Casaleba; ezt követte a 2., majd az 1. hadosztály. Ugyan e napon indult el az I. hadtest lovas hadosztálya Vogheraból azzal a paranccsal, hogy 28.-án Tortonat, 29.-én Alessandriát, 30.-án Casalet, 31.-én pedig Vercellit érje el. A többi seregtestek május 28.-án kezdték meg az elvonulást s e napon este a szárd sereg 4 hadosztálya Victor Emanuel parancsnoksága alatt Vercellinél összpontosult, míg az 5. hadosztály egyelőre még a Po mentén maradt eredeti felállításában, egy-egy erősebb csoporttal Pomaro és Frassinetto tájékán. A francia III. hadtest legnagyobb része Casalet, a gárda Occimianot, a IV. Valenzat, a II. Salét, az I. hadtest pedig Pontecuronet érte el. Utóbbinak helyét az V. hadtestnek egy piemonti lovas ezreddel megerősített Autemarre-hadosztálya foglalta el.
Május 29.-én folytatódott az eltolódás. E napon a szárd sereg előző napi helyzetét tartotta meg; a francia III., IV. és a gárda-hadtest Casalenál összpontosult; a II. hadtest Valenzaig, az I. hadtest élével Bassignanaig jutott. Az V. hadtest Autemarre-hadosztálya zömével Tortonanál helyezkedett el.
Május 30.-án a szárd seregnek Palestro tájékán veendő felállítás által, ami, mint alább látni fogjuk, az említett és a következő napon komolyabb összetüzésekre adott alkalmat, a francia seregnek a Sesian való átkelését kellett biztosítania, micélból a III. hadtest Prarolon át, a IV. hadtest pedig Vercellin át Borgo Vercellire rendeltetett. A gárdahadtest e napon Trinot, a II. Casalet, az I. Valenziát érte el.
Ilyenformán az oldalmenet május 30.-án anélkül, hogy azt az ellenség legkevésbé is megzavarta volna, szerencsésen befejezettnek volt tekinthető.
A nagymérvű csapateltolások és a Vercelli környékén folyó lázas tevékenység természetesen az osztrákok figyelmét sem kerülhették ki. A vacarizzai hídfőben lévő Boér-dandár járőrei már május 26.-án megállapították, hogy az ellenség Broniból, Bressanából és Casatismaból Casteggiora visszahúzódott. Május 29.-én ugyancsak a Boér-dandár jelentést küldött be az ellenségnek Vogherara és onnan Alessandriára való visszahúzódásáról. Egy május 28-iki kémjelentés szerint előtte való éjjel 25–30.000 francia indult vasuton Casalen át Vercelli felé. Május 26.-án itt járt Napoleon is Lamarmoraval s nyomban intézkedett a vasuti híd helyreállítása iránt. A VII. hadtest Lilia-hadosztályának Robbioba és Palestroba előretolt csapatjai azt jelentették, hogy Torinóból és Casaléból Vercellibe majdnem minden második órában érkeztek csapatokkal telt vonatok. De a hadseregparancsnokság ezeknek a jelentéseknek részben nem adott hitelt, részben pedig nem tulajdonított nekik nagyobb jelentőséget.
Most pedig még Garibaldi működéséről kell röviden megemlékeznünk, aki a Napoleontól vett parancs folytán május 17.-én a Dora Baltea mellől Biellara nyomult előre. Innen menetét tovább folytatva, május 22.-én Borgomanerot, 23.-án Sesto Calendet, 24.-én pedig Vareset érte el.
Az osztrák hadseregparancsnokság Garibaldi betöréséről tudomást szerezve, nyomban utasította a montebellói erőszakos szemrevételről Vaccarizzaba visszatért Urban altábornagyot, hogy nyomban induljon el Garibaldi visszaűzésére. Nevezett altábornagy a Milanoban levő Rupprecht-dandárt maga mellé véve, május 24.-én Comoba érkezett, honnan a még mindig Vareseben levő Garibaldit meglepően megtámadandó, a 25-ikéről 26-ikára hajló éjjel oda felé indult, ámde az olaszok az őket fenyegető veszélyről tudomást szerezve, készen várták az osztrákok megjelenését, akik 97 főnyi veszteséggel ismét Comoba kényszerültek visszavonulni, ahol Urban csapatjai újabban beérkezett erősbítésekkel 4000 főre és 12 ágyúra szaporodtak fel. Mindazonáltal a május 27.-én Como elé ért Garibaldi a várost hamarosan hatalmába kerítette, mire Urban altábornagy Monzara húzódott vissza. Itt vette a hadseregparancsnokság parancsát, hogy a közben Milanoba indított Schaaffgotsche-dandárral együtt, miáltal ereje most már mintegy 11.000 emberre és 4 ütegre szaporodott fel, újítsa meg támadását Garibaldi ellen. Ez meg is történt, de amikor a Trecate–Gallaraten át előnyomuló osztrákok május 31.-én Varese elé értek, Garibaldi ennek neszét véve, a Lago Maggiore mellé Lavenoba vonult vissza, ahova Urban a főerők körében a következő napokban történtek folytán már nem követte ellenfelét.