187. ERDŐ SZÉPE
187. ERDŐ SZÉPE
Higgye el, aki akarja, hogy az életben csak egy probléma van: a tisztes munka és a születési előkelőség harca. Nincs nekünk a világon semmi egyéb bajunk. Nincs már előítélet, nincs leigázó tőke, nincs nyomorgó munkásosztály, nincs jobbágy-intelligencia, nincs erkölcsi anarchia, kérem, nincs az életben semmi, csak munka és munkátlanság. Morelek és Guy-Chatelek. Éljen a romantika a maga ostoba naivságával sokáig! Jó közönség, dúslakodj, dobzódj[!] az Erdő szépe szépségeiben, okulj remek meséjéből, melyhez hasonló a világ fennállása óta nem történt. Hidd el, hogy félkegyelmű parasztok intézik uraik szívügyét, s a mágnás úrfinak egyedüli vágya a hazáért meghalni. Hidd el, hogy Morel úr a vaskohóban is Pálma konteszre gondol, s kész megölni magát egy képtelen, féleszű, lehetetlen grófkisasszonyért. – Hidd el, mert nagyon szép és nagyon megható. Hidd el, mert hasonlókat olvasol kedvenc regényeiben, amelyek nem kevésbé hülyék, mint az Erdő szépe, vagy a Vasgyáros-féle színdarabokban, de melyeket Te, óh jó közönség, még mindig jobban szeretsz Ibsen, Hauptmann, Sudermann, Pinero, Bracco és Thury Zoltán remekeinél, melyekben kevesebb a te fogalmaid szerinti szép, de van bennük élet, van bennük igazság.
Arra pedig a világért ne gondolj, hogy a demokrácia egyszerűen azért harcol a születési arisztokráciával, mert demokrácia nincs, s azok pedig, kiknek illene demokratáknak lenniök, egyedül arra vágynak, hogy a kopott mágnások kegyeskedjenek velük szóba állni. Ne hidd el ezt. Ez csak mende-monda. Egyedüli igazság az Erdő szépe.
Hogy mi, egynéhányan, más hiten vagyunk, az mit se számít.
Mert mi is ismerünk Guy-Chateleket. Ezek kegyelemből élnek, de óriási tekintélyek. A Morelek nálunk is gyárosok, vas- és egyéb nagykereskedők, iparosok, gazdaemberek. De ezek, ha meggazdagodnak, nem akarják ám megalázni a korlátolt Guy-Chateleket. Sőt, összes vágyuk az, hogy holmi talmi-nemességre szert tegyenek, s akkor retyizei Kovács Pálnak nincs nagyobb ambíciója, mint bejutni a gróf Lekopottfalvyék társaságába.
Na, de hát ezt csak mi látjuk így. Te, óh nagyközönség, merülj el a romantikában a színpadon, az elmaradottságban az életben, s aztán – a világ haladjon, csak a Morelek és Guy-Chatelek megható históriája legyen örökkévaló… A debreceni közönség egy kis részének dicséretére szolgál, hogy a színházban nem veszi be a limonádét. Ezt észrevettük a csütörtöki előadásnál is.
A Derblay-k, Morelek, Guy-Chatelek históriáját hagyjuk is el már az ördögbe.
Ha már a modern magyar társadalom hivatásos színműírója nem akar megjelenni, elő a külföldiekkel!…
Sőt, tovább megyünk: a legléhább francia vígjáték egészségesebb táplálék az Erdő szépe-féle romantikus ostobaságoknál.
Színészeinket sem igen ambicionálta a tegnapi darab.
Fáy Flóra is megérezte szerepe lehetetlen voltát. Modern, igaz eszközökkel dolgozott. Csaknem elfogadhatóvá tette Pálma grófnő lehetetlen bizarr alakját. Nagy lépés ez a mi nagy tehetségű, de a koturnusszal szimpatizáló fiatal művésznőnknél.
Hasonló jót mondhatunk Komjáthynéról és Komjáthyról is. Tóth Elek a szerepét nem tudta, Tanaynak kényelmetlen volt a szerep, csak Sziklay és Fenyéri mint régi színészek játszották ambícióval az elavult darab nekik jutó szerepeit.
Debreczen 1899. október 28.
a. e.
