186. ARCÁTLANSÁGOK
186. ARCÁTLANSÁGOK
Schmidt Károly, szász nemzetiségű képviselő a Budapesti Hírlap szerkesztőjéhez intézett levelében szász testvéreinek védelmére kél az ismert zászlórendelet-affér esetéből.
Sok új dolgot tudunk meg a Schmidt úr leveléből. Eszerint a szászok kifogástalan magyar hazafiak, a magyarsággal együttéreztek s harcoltak mindig (?), s rosszul esik nekik az a bizalmatlanság (?), melyet a magyar kormány – azóta már visszaszívott – zászlórendelete elárul.
Ezt a levelét a Budapesti Hírlap minden megjegyzés nélkül közölte. Íme, bizonyítéka a mi bárgyú türelmességünknek.
Mi eltűrünk s elhiszünk mindent. Szemet hunyunk a nemzetiségek legarcátlanabb provokálásaira, de hozsannákat zengünk, ha Tisza Pista úr összepuszilódzik egypár részeg oláh fiskálissal vagy bepálinkázott dászkállal.
Ha a kaptafajavítók nemzetközi kongresszust tartanak, a magyar kormánynak képviselőről kell gondoskodnia, nehogy bepiszkoljanak bennünket elkapatott agitátoraink, akik közül nem egy futóbolond már, mint a minap bebizonyították ezt az oláhok Rómában megcselekedett őrült tüntetéseikkel.
Schmidt úr tagja a szabadelvű pártnak, régi, hűséges mameluk, magyar honatya.
És Schmidt úrban van elég merészség meghazudtolni a történelmet s a közelnapok eseményeit egyaránt.
Óh, a szászok mind jó hazafiak. A szabadságharcban mellettünk harcoltak; Európa előtt meg nem rágalmaztak bennünket soha; nagyjainkat megbecsülték; a szent háromszín előttük is szent; az ő Mekkájuk Budapest, és nem Berlin; államférfi-ideáljuk Kossuth Lajos, és nem Bismarck; vezetőik önzetlen magyar hazafiak, nem pedig lebunkózni való, megháborodott zöld szászok…
Ezt kell következtetni a Schmidt Károly úr leveléből.
És ez a levél egy szó megjegyzés nélkül maradt. Schmidt úr jól beszél, Schmidt úrnak igaza van. A szászok valóban derék, jó hazafiak. Szegény félreismert szászok, szegény ártatlanul meggyanúsított jámborok…
Nem elég, hogy hűségesen szállítják a többi nemzetiségekkel együtt a kormánypárti képviselőket?… Csak nem kívánhatjuk tőlük, hogy ennek fejében egy kicsit ne árulják el a hazát?!…
…És itt van minden bajnak a forrása. Egyik kormány olyan bűnös ebben a tekintetben, mint a másik.
Nem akarnak, nem mernek férfias eréllyel eljárni. Gyáván tűrik, mint veri arcul a magyart saját portáján a befogadott jöttment.
Végre is gyökeres, egész eljárást kérünk.
Be nem tartott helynévrendeletekkel, kidolgozás alatt lévő zászlótörvényekkel, türelmesség gyanánt feltüntetett gyávasággal csak növeljük a veszélyt.
Ne tessék titkot csinálni belőle, hogy a mi célunk a nyelvben s mindenben egységes Magyarország! Tessék a legradikálisabban elfojtani a legcsekélyebb nemzetiségi aspirációt is!…
Akinek nem tetszik, menjen Poroszországba – lengyelnek!…
Ott tudják ám, hogy kell a rakoncátlankodókkal amúgy istenigazában elbánni!…
Debreczen 1899. október 28.
A. E.
