Batsányi János: Majthényi Barta keserve
Majthényi Barta keserve
A mohácsi veszedelem után; fogságban.
| "Sírván sírt éjjel, és az ő könnyhullatási |
| az ő arcáin; nincs, aki vígasztalja |
| őtet..." |
| Jerem. Siralm. |
| (KÁLDI) |
Éjfél után van. Nyúgodalomra ment,
S hallgat körűlem minden. Elérkezett
S hallgat körűlem minden. Elérkezett
| A szenvedők órája, s némult |
| Nyelvemet új panaszokra kíszti. |
A nedves ősznek fergeteges szele
Mérgét kizúgván, csendes az éjtszaka.
Mérgét kizúgván, csendes az éjtszaka.
| De vastag árnyékkal fogódik |
| Most is az égnek egész tanyája. |
Ah! nem ragyogtok, mennyei víg tüzek!
Nem láthatom szép fényeteket... Te sem
Nem láthatom szép fényeteket... Te sem
| Tetszél fel, ó hold! a ki máskor |
| Bánatimon könyörülni szoktál. |
Ám légyen. Égnek csillagi! hív tanúk!
Fájdalmaim biztossi! maradjatok...
Fájdalmaim biztossi! maradjatok...
| Ébredj te, lelkemnek világa! |
| Tengere habjaiban vezéreld |
E szívet. - Érzem gerjedező tüzét;
Égig, s szokatlan lánggal emelkedik.
Égig, s szokatlan lánggal emelkedik.
| Látom, hazám! látom halálos |
| Ködbe borult szomorú vidékid. |
Hajh! melly ijesztő, melly iszonyú setét
Felhők lebegnek tér mezeid felett!
Felhők lebegnek tér mezeid felett!
| Mely néma csendesség! minémű |
| Rettenetes komor éj s homály ez! |
Ily hallgatás, ily béke uralkodik,
Ó ember! a sír, a temetők között...
Ó ember! a sír, a temetők között...
| Nyúgodni látszik kedvesed; de |
| Férgek emésztenek a porában! |
Várhatd Teremtőd életadó szavát,
Míg e világ majd újra zavarba dől.
Míg e világ majd újra zavarba dől.
| Hiába késért árva szíved; |
| Hasztalanul hiteget reményed. |
Kedves hazám! fel fogsz-e te még (s mikor?)
Serkenni? s hol van támadatod jele?
Serkenni? s hol van támadatod jele?
| Serkenj fel immár; verd el, ó én |
| Nemzetem, e veszedelmes álmot! |
Vesd egybe, s lássad hajdani nagy neved,
Elmúlt szerencséd, s mostani létedet.
Elmúlt szerencséd, s mostani létedet.
| Egek, minémű változat! mely |
| Becstelen és lenyomó különbség! |
Ó, kit bizonnyal lenni hisz és imád
Minden magyar szív, nemzetem egy Ura!
Minden magyar szív, nemzetem egy Ura!
| Ki hajdan őtet, régi szűkült |
| Honja határaiból kihozván, |
Oly sok temérdek baj s veszedelmeken,
Oly számos ország, s annyi sok ellene
Oly számos ország, s annyi sok ellene
| Fegyverkezett nép tartományin, |
| Annyi hegyek s vizeken keresztül, |
E szép, ez áldott földre vezéreléd;
Itt, századoktól fogva, szünetlenül
Itt, századoktól fogva, szünetlenül
| Ügyében eggy Oltalmazója |
| S gondviselő kegyes Atyja lévén, |
Híven megőrzéd mind ez időkorig;
S hazánknak oly sok fergetegek között
S hazánknak oly sok fergetegek között
| Majd számtalanszor már utolsó |
| Süllyedezésre került hajóját |
Mindenha biztos partra kijuttatád,
S bár veszni tért, elveszni nem engedéd:
S bár veszni tért, elveszni nem engedéd:
| Hogy érdemeltük, bűneinkért |
| Ostorozó kezed ily csapásit? |
Hogyhogy jöhettünk ennyire most? Miért,
Ah! mért vonád meg régi kegyelmedet?
Ah! mért vonád meg régi kegyelmedet?
| S nem fogsz-e rajtunk, ó atyáink |
| Istene! már könyörülni többé? |
Hajdan hatalmas nemzetek asszonya!
Európa fényes dísze, magyar haza!
Európa fényes dísze, magyar haza!
| Nép! annyi híres bajnok-ember |
| Törzsökös anyja! hová jutottál? |
Hajh, kárhozattal teljes irígy dagály
Mindent lerontó vad dühe! Hajh, pokol-
Mindent lerontó vad dühe! Hajh, pokol-
| Fajzotta gyűlölség örök bút |
| S kínt okozó keserű gyümölcse! |
De jaj! hová, bús elme! hová ragadsz?
Térj vissza, gyászos múzsa! ne háborogj.
Térj vissza, gyászos múzsa! ne háborogj.
| Szüntesd keserves könyved árját; |
| S a komor éjt futamodni látván, |
Nézd a jövő nap hajnali csillagát, -
Nem, nem teszem még én le reményemet.
Nem, nem teszem még én le reményemet.
| Feltámadt Árpád népe! Bízzunk |
| A magyarok kegyes istenében. |
JEGYZÉS:
Majthényi Barna (vagy Bertalan) utóbb kiszabadult, és szerencsésen visszatérvén hazájába, I. Ferdinánd királynak pártjára állott; úgymint akitől népének és honjának jobb sorsát, új feléledését, s jövendőbéli közboldogságát bizonyosabban várhatta, remélhette, mintsem Zápolyától és annak felekezetétől.
Majthényi Barna (vagy Bertalan) utóbb kiszabadult, és szerencsésen visszatérvén hazájába, I. Ferdinánd királynak pártjára állott; úgymint akitől népének és honjának jobb sorsát, új feléledését, s jövendőbéli közboldogságát bizonyosabban várhatta, remélhette, mintsem Zápolyától és annak felekezetétől.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
