Tompa természet-szeretete
Tompa természet-szeretete
Rokon, vagy legalább ettől nem elütő vonás a természetnek az a forró és mély szeretete, annak nemcsak szépségei és külső jelenségei iránt, mely nála is, mint Petőfinél, minden nyomon látható, hanem belső élete titkaiba is behatolás, melynek pl. Virágregéinek bájos, sokszor rejtélyes képeit köszönhetjük, de a mely kezdettől fogva jellemezte költészetét. Legelső, még kezdő fiatalkori költeményeiben a Patakhoz című naiv érzelmes dalban, az Éji violák s a Jégvirágok rejtélyes érzéseiben szól a természet kultusza; Graefenbergben betegen ül hűs kútfejek csurgóinál, hallgatva, egyedül; a Falusi órák édesen, nyugodtan telnek a természet kebelén; Messziről, – »Piros hajnalban – úgymond – volt útnak indulása, mikor égő hajnalcsillag tündöklött keleten« s otthon még alvó kedvesére gondolva, a meleg érzésű s ábrándozó költemény összes képeit az előtte hajnali kibontakozásban megnyiló természetből veszi. Kedvencei a fecske, a gólya kiket oly gyakorta megénekel; a pipis, kit útszéli szegény egyszerűségében annyira szeret, s fülemilével, pacsirtával, fecskével még előnyére hasonlít össze; ellesi a madarak fészekrakását s Madarak módjára akarja ő is családi fészkét megépíteni; megvigyázza a hangyák életét s hozzájok, kivételesen keserűséggel vegyített humorral intézi énekét. Őszszel, tavaszszal, mennyi szép dala van; érkező s búcsuzó madárnak sincs több. Versenyben Petőfivel s Kerényivel énekli, de leghívebben s a természet teljes költői részletezésével festi be az Erdei lakot a Kárpátokban; de az Alföldi képek – mint Petőfinél – nála is szebbek a havasok vadregényes képeinél. Költészetének népies része is közvetlenül a természetből táplálkozik. Népregéiben a tájak és vidékek hű s meleg rajza minden nyomon feltünik. Népdalaiban, pl. a Télen nyáron kezdetűben, a puszta s az azt távolból behangzó harangszó a falu karcsú tornyából, mily hangulatkeltő, mily megkapó! Családi érzelmeivel, melyek szintoly mélyek, összeforr a természet szeretete: a Kedves (gyermek) sirjánál s Utolsó verseiben, nejéhez, csak a természet képeihez ragaszkodik képzelete, hozzájok köti emlékeit, s belőlök meríti reményét és vigasztalását. Egy hosszú s fájdalmakban gazag életnek emlékei, egy vallásos és szenvedő szív története, madarak énekének s virágok illatának és hervadásának keretében foly le előttünk. Mert a természet tényei és képei erdő, mező, hegy, lapály, csermely, virág, harmat, fecske, gólya, láp és terepélyes nagy fa, nála nem üres szó vagy költői frázis és cafrang, a mint tehetetlen poétáknál, hanem életének alkotó része, költészetének egyik lényege.
Tompa Mihály. (1857.)
Tompáné Zsoldos Emilia.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
