A hazafias érzés Tompa költészetében
A hazafias érzés Tompa költészetében
Vallásossága és természetszeretete: költészete uralkodó vonásának, a jelviségnek s az allegoriának táplálói. S hogy ezek fejlődésével, mind mélyebben beásták magokat lelkébe, kedélyébe: annak legerősebb bizonysága, hogy élete utolsó szakában költészetét ezek emelték a legmagasabbra s termették legdicsőbb alkotásait»; a forradalom utáni korszakban, mikor a hazafi-bánat és kétség, az elnyomatás keserűsége, majd a kétesen derülő hajnal, az előbb félénk, majd erősbülő, de még akkor is aggódó remény azokat a hangokat és képeket adta lantjára, melyek mindenikéről elmondhatjuk, a mit Petőfi és Vörösmarty Szózatáról mondott – hogy »szólt egy országnak szívéhez.«
Különös, s alig magyarázható, hogy Tompa lantján a hazafias és nemzeti érzés addig, sem a forradalom előtt, sem alatta, nem – vagy alig zendűlt meg. Nem a magyarosság vagy a hazaszeretet hiányzott: magyarossága s hazafisága, lírai, érzelmi költeményein ugyan kevésbbé, de elbeszélő költeményein félreismerhetetlen, pl. Szuhay Mátyásán s történeti és balladai költeményei nem egyjén; de mig Kölcsey, Bajza, Vörösmarty, Erdélyi, Garay s mások tiszta hazafi érzelmeket s oly hatalmasan zengenek szerelmi líráik mellett, ő alig ad hangot azoknak. 1848-ban mint tábori lelkész vesz részt a schwechati csatában, majd súlyos szembaja s máskép is beteges állapota, a haza határain kivül, Graefenbergben tartózkodásra kényszeríti, sem a közelben, sem a távolból hangzó ágyúk döreje s nemzete nehéz és véres küzdelmeinek csatazaja, hatni sem látszik rá; mintha nem fájlalná, hogy Prometheusként sziklához láncolva, nem vehet részt a küzdelemben, mintha a haza sorsa nem is érdekelné, költő társa s különös Petőfi szilaj énekeire visszhangot sem ad. De bár hallgatása alig magyarázható, ki vonhatná kétségbe hazaszeretetét, hűségét, az aggodalmak s remények belső harcát? Hallgatott, mert nem találta meg a kellő hangot. Betegen, mozdulatlanúl, távol – mikép lelkesíthetett volna a harcra, mikor maga nem harcolhatott, s mért jajgatott volna tehetetlenségén, a mi kislelkűség lett volna. A mivel e dicső, de gyászba fúlt évnek adós maradt, azt a 49-re következő súlyos éveknek dús kamatokkal lefizette a hazaszeretet s a nemzeti gyász oltárain.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
