Sokkal egészségesebbek népies s igazán magyar zamatú költői elbeszélései, Szuhay Mátyás, melylyel 1847-ben, Arany Toldija mellett dicséretet nyert, s a Vámosújfalusi jegyző, melylyel még azon évben a Kisfaludy-társaságban széket foglalt. Szécsi Máriájának érdekes története van; a Kisfaludy-táraság 1847–48-ra költői pályázatra Szécsi Máriát tűzte ki; Arany, Petőfi, Tompa, kiket már akkor a népies költők triászául emlegettek, megegyeztek, hogy e tárgygyal ők is versenyeznek, de nem pályáznak. Meg is írták mind a hárman a jó Gyöngyösi által kidolgozott tárgyról elbeszélő költeményeiket; de a Kisfaludy-társaság pályázatára egyik sem küldte be, azonban mind a három kiadta; Petőfi az Életképekben, Tompa a Pesti Divatlapban, Arany a maga terjedelmesebb költeményét külön füzetben. Tompa elbeszélő költeményeiben, milyenek a már említett regéken s mondákon kivül is nagy számmal vannak, a valódi epikust nem találjuk ugyan, mert epikai felfogás, magasabb értelemben s erős mese-szerkezet többnyire hiányzik bennök; de egyes adatok jellemrajzában, az elbeszélés tömörségében, a hangulatnak majd objektív, majd szubjektív elemeiben s a mindig jóizű, olykor humoros, olykor komor elbeszélésben mégis határozott költői erő és szellem nyilatkozik. Erős népies humor van például az Egy házasság, a Pali története, a Huszárkaland, a Muszka tréfa, s mindenekfelett a Három a daru címűekben; balladai szerkezet és hang ragad meg az Etele kunkirályról, Kun Kocsárd és A fogoly címűekben; mig mély vallásos s bibliai szellem melegít a Jézus és a nép, Ammon és Támár, A félkezű koldus elbeszélésekben s a Bosnyák Zsófia és Szent László királyról legendákban.