A Világ
A Világ
Mig a Hitel harmadik kiadásában folytatta hódításait, részesűlve itt-ott a nyilvános megégettetés, vagy legalább hangos kárhoztatás kitüntetésében, szerzője, bár egyúttal a Dunahajózás gondjaival is elfoglalva, szorgalmasan irogatott a Stádiumon, melynek a Hitelben vázolt pontozatok bővebb kifejtését kelle magába fogadnia. Közbejött azonban egy támadás, volt legmelegebb tisztelőjétől, az öreg gróf Dessewffy Józseftől, a híressé vált Taglalat, mely Széchenyi könyvét és elveit, minden kiválóságuk elismerése mellett is a kritika éles bárdjával tagolta szét. Sürgős felelet látszott szükségesnek. Ezt adja meg a Világ, mely a támadóhoz intézett nyíltlevél alakjában, különben Jóakaróimhoz címezve, a legkíméletlenebb és később megbánt személyességekkel teljes vitairatok egyike. Nyilván egy egész osztályt, az előitéletekhez tapadó ósdiakét, látja háta megett, kiknek szemökbe kell mondani a keserű igazságokat, beláttatni velök rögtönzött hibáikat, s a régi rendszernek minden irányban tarthatatlanságát. Többi elleneseivel, pl. Orosz Józseffel és Ponori Thewrewkkel sokkal gyengébben bánt el; azokat nem vette komolyan. Csak Kossuth irányában lépett fel nagyobb keserűséggel: de ez már tragikumához tartozik. A Világra, e nevénél fogva szójátékokra oly igen alkalmas címre, mondá egy ízben Deák, hogy az, mint sötétben gyujtott gyertya, némely szemnek alkalmatlan volt ugyan, de utóbb jótékony világosságot terjesztett mindenfelé. Támadó részében, a jövőnek tán sejtelmétől ihletve, kikel az olyan politikusok ellen, kik mások vezérletére vállalkoznak arra való hivatás és képzettség nélkül. »Kisebb nemzetek – úgymnod – fentartották önállásukat, és mi? … Kezet fogva, vállat vetve Hunniát a hatalmasb nemzetek sorába emelhetjük«. A vastag kötetté nőtt polemiában már előtérbe állítja híres elméletét az Ész és Szívről, t. i. e két tényezőnek politikában különválasztásáról, mely utóbb annyi félreértésekre s megtámadásokra adott alkalmat. »Az álom, úgymond, egy nagy és dicső nemzethez tartoznom, szívem legtitkosabb húrjait édes harmóniába ringatja.« Eltiporni többé senki sem akar, s ha akarna, sem tiporhatna el.« »Most van idő, csodákat mívelni, most vagy soha!« stb.
Gróf Dessewffy József.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
