Honfoglalás után.
Honfoglalás után.
A VIII. századtól a XII-ig írott emlékünk nincsen. A XII. században, a mint ezt Forco, Magyarországban letelepedett jövevénynek 1146-ban „in curia episcopali S. Andreae secus Danubium” kelt és eredetiben a pannonhalmi főapátság levéltárában őrzött végrendelete bizonyítja, Szentendre püspöki birtok volt, még pedig 1318 június hó 29-ig a veszprémi püspöké, a mikor István veszprémi püspök „villam nostram de S. Andrea, quae fuit curtis eppalis”, mindazokkal az adókkal együtt, melyeket az itt készített hajók és faszekerek után kellett fizetni, továbbá kaszálókkal s e birtok egyéb hasznothozó tartozékaival, továbbá a Kecskeszigetet, valamint Tona nevű, a váczi Bold. Szűzről nevezett zárda előtt levő halastavat és 2 ekére való szántóföldet a hozzá tartozó kaszálóval, melyek Rusd (másutt Rozs, jelenleg szentendrei) szigeten Vachrevy (váczi rév) körül dél felé feküsznek, cserébe adja I. Károlynak, Szent-Jakab, Herend és Togyon nevű zalamegyei birtokokért. (Fejér: Cod. Dipl.)
Szentendre határában kevés lévén a gabonatermesztésre alkalmas hely, lakosai a szomszéd községekben voltak kénytelenek bérelni földeket. Igy István pilisi apát és konventje, 1295-ben, márczius hóban bérbeadják Békafalun (Békásmegyer) azt a helyet, mely a veszprémi püspök birtoka körül terült el Eyhor Ulrik és Jakab szentendrei választott bíráknak és az összes szentendrei lakosságnak évenként egy finom ezüst márkáért, azzal a kikötéssel, hogy minden évben még ajándékkal is kedveskedjenek. (Hazai okmánytár V. 78.)
I. Károly, az új földesúr, szentendrei alattvalóinak Buda és Esztergom között vámmentességet biztosított, ezt azonban, hogy a nyúlszigeti apáczák jövedelmét ne csorbítsa, már 1320 július 19-én Budán kelt rendeletével megszünteti. (Eredetije: Orsz. Levélt. Kincst. o. Mon. Pos. 39. 3.)
4541578-ben a pilisi apátság birtokainak és jövedelmeinek összeírásában. Szentendre (Zent Endre) mint apátsági birtok szerepel; Horváth Bertalan és Baranyai Mihály azonban, Váczon 1611 nov. 23-án kelt és a m. kir. kamarához intézett levél szerint eskü alatt vallják, hogy soha nem hallották s nem is tudják, hogy valamikor az apáturak bírták volna, „hanem az szent koronához tartozandó volt mindenkoron.” (O. L. kamar. oszt. 68. füz. 62. sz.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
