Sarkantyú.
Sarkantyú.
Nagy átalakulást látunk a sarkantyúnál, melynek anjoukori formája minden tekintetben különbözik az Árpádkoritól. A taraj, mely a XIII. század dereka felé kezd feltünni, teljesen kiszorította az Árpádkori gombos és tüskés végü formákat s vagy csipkézett korongot (28. 5.), vagy 6–8–12 águ csillagidomot (28. 4, 6, 7.) képez. A sarokvas szárai mindig meg vannak ívalakban hajlítva, az ugyanazon síkban fekvő félkör alak ezen időben soha nem fordul elő. Általában pedig az anjoukori sarkantyú minden részletében nagyobb az Árpádkorinál, különösen a XIV. század második felétől kezdve, midőn a pánczélzat nehezebbé vált, a láb mozgása nem volt olyan szabad s a sarkantyúnak meg kellett nagyobbodni, hogy a lovag sarkantyúval a ló oldalához férhessen.*
Boeheim W. Waffenkunde. 226 s köv. ll. – Zschille R. és Pforrer R. Der Sporn. Berlin, 1891. 12–14. l.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
