Csatabárd. Buzogány.
Csatabárd. Buzogány.
A többi fegyverféle közül megemlítjük a csatabárdot (28. 18.), melyet különösen Szt. László ábrázolásánál a szent király megkülönböztető fegyverének találunk; veleméri (26. 8.) és geleneczei (XII. 10.) képén a csatabárd félhold alakú, a bárd nyaka a penge közepén van alkalmazva, míg egy másik változatnál a penge felső részének a közvetlen folytatását képezi s a penge háromszög alakban csak a nyak alatt szélesedik ki. (28. 18.). Az Anjouk alatt egy új fegyvernemmel, a buzogánynyal szaporodott a magyar hadi fölszerelés. Két neme volt, egyik a bunkóhoz hasonló s nyugoteurópai eredetű macsok (olasz. mazza, francz. masse, mace, machue), másik a négy tüskével ellátott keleti buzogány (tör.-tat. bozgan, buzgan a. m. zúzó, romboló), mely a tatárjárás idejében tűnik föl Európa területén s Kipcsakból terjedt el előbb az oroszoknál és lengyeleknél, később pedig nálunk is. XIII–XIV. századbeli idomát a 42. tábla 14., sz. ábrája tünteti föl.*
Schlägli szój. claua = mochk (595. sz.), Beszterczei szój. math (123. sz.) A tájszótár sz. macsuka a. m. valaminek bunkója. V. ö. Századok. 1893. 314–315. – A «buzogány» név a Nyelvtört. Szótár sz. legelőbb egy 1424-ki oklevélben fordul elő: «bozgan» nevü vasbót. Eredetére l. Arch. Ért. X. 1890. 403. s köv. ll. Hogy tatárfegyver, Marco Polo mondja. (Brózik K. Középkori ázsiai utazók. 92. l. XII. fej.) Egy anjoukori tollas buzogányt sarkantyúkkal s különböző házieszközökkel együtt 1898 elején Szabolcsmegyében Kutya-Bagoson egy elpusztult templom alapjai körül találtak (V. ö. 184. jegyzet), e buzogány eredetileg hat tollú volt, az egyes tollak háromszögü lemezből álltak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
