91. PÁRIZSI JEGYZETEK
91. PÁRIZSI JEGYZETEK
I.
Az idegenek
Az idegenek
Mivel Franciaország népessége nem akar nőni, idegenek lepik el Franciaországot. A naturalizáltakon kívül több mint egy millió idegen él máris Franciaországban. Nem a vendégekről, kéjutazókról s egyéb gyökeretlen nomádokról van szó itt, de állandó lakókról. S a legsovénebb franciák sem tehetnek mást, látván e dolgot, mint sírnak. Mert a tudományos gondolkozás Franciaországban még a nacionalista agyaktól sem idegen. A Természet nagyúr s a Természet hajtja az idegeneket Franciaországba. Mivel Franciaországnak kevesebb lakosa van, mint amennyit el tud tartani, a differenciát pótolják az idegenek. A horror vacui törvénye ez, ha úgy tartják: a Természet betölti azt az űrt, amit a francia születési statisztika mutat. S természetes, hogy a Keletről jönnek a bevándorlók: németek, szlávok, szláv zsidók, görögök. S ha ezek nem jönnek elegen, jönnek majd kínaiak és japánok esetleg. A Föld is Keletről Nyugatra forog: Keletről jönnek mindig új ember-rajok az elhasznált nyugati emberhadak helyébe. Lehet, hogy azért nem akar elég francia születni, mert a Természet előre tudja, hogy a franciák nem tudnának megfelelni az új életfeltételeknek. Ezért jönnek, vándorolnak be a keményebb, többet bíró fajták. S Magyarországon bölcs dolog volna elmélkedni egy kicsit e jelenség fölött. A magyar nép sztrájkol a gólya ellen vagy kivándorol, mert nem tud megélni ott, ahol a grófok és a papok foglalják el előle a földet, a földet, amely az ő életfeltétele. De a Természet nem tűri az elnéptelenedést ott, ahol a szaporodásra ő minden eszközt megadott. Egy millió határrendőr se akadályozhatja meg a Természet korrigáló munkáját. A kivándorolt s meg nem született magyarok helyett, akik föld nélkül élni nem tudnak és nem akarnak, jönnek idegen, keményebb fajták, amelyek föld nélkül is tudnak életharcot vívni. A latifundium jóvoltából így fog kipusztulni rövid idő múlva Magyarországból a magyarság. Az idegeneket szidni pedig annyit tesz íme, mint nem érteni magunkat és a Természetet.
II.
A papok pálinkája
A papok pálinkája
Franciaországban sokat nevetnek mostanában a szent karthausi papok esetén. E szent papok, a pères chartreux, gyártottak egy igen híres likőrt. Az állam kiűzte a karthausiakat s ellicitáltatta a likőrgyárukat. A szent barátok dühöngtek, de a dühöngés mit se ért. Ekkor kijelentették, hogy sebaj, mert Isten velük van. Isten nekik megsúgta, hogy hogyan kell a chartreuse pálinkát gyártani. De ezt a titkot nem fogja az ő istentelen utódaik orrára kötni. Elmentek a dühös karthausiak a szép Spanyolországba. A spanyol O.M.G.E., a La Union Agricole szóba állt velük. Megvette tőlük a likőrgyártás állítólagos titkát s fölállította a péres-chartreux-gyárat Taragonban. Ami ezután történt, különös dolog. Lehet, hogy Isten helytelenítette az átruházást. Lehet, hogy a francia éghajlat hiányzik a szent pálinkához. Lehet, s pálinkaszakértők ezt állítják, az a baj, hogy a papoknak Franciaországba[n] kellett hagyniok a régi, fölhalmozott hatvan-hetven éves konyak-szeszt. Elég az hozzá, hogy az a chartreuse, amit Taragonban gyártanak, kutya rossz. Ellenben a Franciaországban maradt s ellicitált gyárnak, mintha Isten megsúgta volna a titkot. A chartreuse, amit Franciaországban gyártanak még talán jobb, mint volt, már ti. annak, aki szereti. A spanyol O.M.G.E. pedig szeretné visszacsinálni az üzletet a karthauziakkal. Azonban nem könnyű azt ám visszaszerezni, ami egyszer a papzsákba került.
III.
A kártya csődje
A kártya csődje
A Clemenceau-kormány nem tréfál: a szerencsejátéknak véget akar vetni. Mindenütt. Hiába próbálják kijátszani a legszebb érveket. A Clemenceau-kormány nem játszik. Vagy ötszáz olyan fürdő vagy üdülőhely van Franciaországban, ahol kaszinó van. Ahol tehát szerencsejáték folyik. Clemenceau-t figyelmeztetik, hogy megöli ezeket a helyeket. Megöli Franciaország idegenforgalmát. Például Nizza tönkre fog menni, ha harminc-negyven játékbarlangját bezárják. Nizza helyett majd az olasz San-Remo fog virágozni, mert oda költöznek a bankok. Clemenceau nem bánja. Sírva kiáltják neki, hogy Monte-Carlo és Ostende malmára hajtja a vizet. Még a franciák is oda fognak ezután járni játszani. Clemenceau erre is azt mondja, hogy nem bánja s igaza van. Komolyan hirdeti a mai Franciaország, hogy új társadalmat akar? Komolyan hirdeti, hogy egy demokrata államban az élethez a munkán kívül más jogcím nem lehet? Ha komolyan hirdeti, így kell lennie. El kell törülnie mindent, ami a munkát elbátortalanítja. Az üzérkedést, vak esélyt, szélhámosságot, játékot. Lóverseny-fogadást, sorsjátékot, kártyát, mindent. Mert addig a demokrácia üres jelszó s a munka csak a gyámoltalanok és szerencsétlenek kényszere lesz.
(Párizs, január 19.)
Budapesti Napló 1907. január 23.
A. E.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
