Bujdosás az élet örömei elől
Bujdosás az élet örömei elől
Magyarországon mostanában mindenki számkivetettségben él. Elbujdosóban régi hazájától, a szép, boldog Magyarországtól, amelyről azt tartotta a régi közmondás: Extra Hungariam non est vita; si est vita, non est ita. (Magyarországon kívül nincs élet: ha van élet, az nem igazi élet! – mondaná a fordító.)
Kiment divatból a fehér lovas, felvirágozott kocsi, amely megállna a ház előtt a menyasszonyért vagy násznagyért, de kiment a divatból mindenféle vigadalom, még a sírva vigadás is.
Egy országban élünk, ahol az emberek elfelejtettek nevetni, sőt már káromkodni is. Kókadt bajszok, hervadt, őszi szalmához hasonló szakállak, kopott kabátos filiszterek országa lettünk, ahol a káröröm se nyit mosolyt az általános csüggedésben.
Nincs fodra a víznek, nincs hulláma a hangulatnak, unottan fújja üres sípját az őszi szél, és már a varjak is elkerülik a tájat, ahol nincs semmi várnivaló.
Beteg világ örömtelen vége viszi a céltalan gondbatyukat, amelyeket nem lehet egy percre sem lerakni az összeroppant vállakról. Nem jön egyetlen nap a kalendáriumban, amikor valamely hírre ébrednénk, amely hír megcsordítaná kedvünk kiszáradt kútját. Csak a száraz mákfej csörgeti csörgőjét, csüggedtnél csüggedtebb napok és hírek követik egymást minden reménység nélkül.
Meddig tart még ez az általános deprimáltság, amely savóvá halaványítja a legpirosabb életörömöt?
Meddig húzza lábát a koldus gond, a krajcáros vásár, az ócska dudás az életünkben? Meddig kell sántikálni az éplábúaknak, meddig kell bénaságot mímelni az egészségeseknek, meddig tart ez az unalmas mizantróp szerep, amelyet elfanyarodott, epebajos, már emészteni se tudó vén törvények osztottak ki erre az országra?466 Meddig kell bujdosni az élet örömei, a kultúra áldásai, a civilizált világ legegyszerűbb előnyei elől?
Meddig kell koldusnak mutatkozni mindenkinek Magyarországon?
Meddig maradunk Kókán, hogy a lencsét kétszer megegyük? Meddig kell a padlás fölakasztottjai elől a pincébe járni nevetni?
Meddig él ez a kopottságában éldegélő kabát és e korszak, amelynek most már valamennyien bohócai lettünk?
Élni akarunk!
(1931)467
