Az alibunári ütközet.
Az alibunári ütközet.
Az előre megállapított terv szerint Damjanich 200 emberrel és kilencz ágyúval 463deczember 12-én háromszor támadta meg az alibunári tábort, de a felkelők oly makacs ellentállást fejtettek ki, hogy mindannyiszor kénytelen volt visszavonulni. Végre még egy negyedik támadást intézett ellenük, mely oly heves volt, hogy a felkelők ellentállása megtört s mindenüket visszahagyva, Pancsova felé menekültek. Az alibunári harcz a legvéresebb ütközetek egyike volt. 500-nál több felkelő teteme borította a csatatért, míg ellenben Damjanichnak csak 15 halottja és 50 sebesültje volt. Damjanich még aznap Tamáslaka felé indult, hogy Kissel egyesülve támadja meg az ottani tábort. Nagynezsénynél kellett volna a Temesen átkelnie, de mivel a folyó zajlása tervét meghiusította, elhatározta, hogy fáradt seregeit Árkodon fogja pihentetni.
Kiss Ernő. (Az Orsz. Képtárból.)
Vukovits Sebő. (Az Orsz. Képtárból.)
Csernovics Péter. (Az Orsz. Képtárból.)
Részlet a perlaszi harczokból. (Az Orsz. Képtárból.)
Részlet Perlasz ostromából. (Az Orsz. Képtárból.)
Az árkodi szerb lakosság színleg előzékenyen fogadta a magyar harczosokat, de titokban értesítette a tamáslakai táborban tartózkodó Knityanint, a ki sejtve, hogy a magyar sereg két oldalról szándékozik táborát megtámadni, elhatározta, hogy Damjanichot éjjel meglepi. Deczember 14-én este tehát seregével Árkod alá lopódzott és rátört az alvó honvédekre.
