A törökbecsei és nagykikindai harczok.
A törökbecsei és nagykikindai harczok.
A szerbek a sok kudarcz után ismét hozzáfogtak a támadáshoz. Mindenekelőtt a bánsági magyar sereget, mely Nagybecskereken és Verseczen táborozott, akarták elszakítani a bácsmegyei magyar hadaktól, hogy azután a temesvári várőrséggel tönkre tegyék. E végből október 13-án megtámadták Törökbecsét, melyet Csuha alezredes és Rohonczy Lipót őrnagy védelmezett. Fack ezredes, ki Ó-Becsét tartotta megszállva, Damjanich őrnagyot küldte a törökbecseiekhez segítségül. Damjanich sietve átkelt a Tiszán és heves támadást intézve a szerbek ellen, teljesen szétszórta őket.
Másnap, október 14-én, a megállapított haditerv szerint, Kikindára került a sor. Egy 3000–4000 emberből álló felkelő-sereg Kikindát támadta meg, melyet Pikéti maroknyi csapatával tartott megszállva. Pikéti a kikindai szerbek árulása következtében, a túlnyomó ellenség elől Torontáltordára vonult; de a támadók sem zsákmányolhatták ki győzelmüket, mert a becsei vereség oly ijesztőleg hatott reájuk, hogy még aznap éjjel Tamáslakára vonultak vissza. Időközben Nagy Sándor ezredes is megérkezett Pikéti segítségére és így Nagykikinda ismét a magyarok kezére került. A község egy részét azonban a csapatok büntetésből felgyújtották.
Ezután a szerbek egyelőre beszüntették támadásaikat. Ezt az alkalmat a kormány felhasználva, arra törekedett, hogy a szerbeket a magyar ügynek megnyerje. Beőthy kormánybiztos meg is kezdte velük az alkudozást, de arra a hírre, hogy Windischgrätz betört Magyarországba, az egyezkedés megszakadt, mert a szerbek vezérei, különösen Rajasics, sokkal többet vártak a bécsi udvartól, mint a mennyit nekik a magyar kormány adhatott volna.
A magyar kormány tehát kénytelen volt a szerbek ellen a támadást ujból megkezdeni. A támadás Verseczről és Nagybecskerekről irányult Pancsova felé, mely a szerbeknek főfészke volt. Mivel pedig Pancsova kulcsai Tamáslaka és Alibunár voltak, e két község elfoglalása volt seregeink czélpontja. A bánsági sereg középpontjai Nagybecskerek, Versecz és Fehértemplom voltak és a sereg 13 gyalogzászlóaljból, 14 lovasszázadból, három-négyezer főnyi nemzetőrségből és 64 ágyúból állott. A sereg fővezére Kiss Ernő tábornok volt, kit rövid ideig Vetter Antal helyettesített. Csapatparancsnokok Damjanich, Asbóth, Nagy Sándor, Maderspach, Aschermann és Riss Pál voltak.
