Kereskedés.
Kereskedés.
A kereskedésnek ebben a korban nagy akadálya volt a pénz drágasága, a mértékek ingadozása, a vámrendszer. A pénz értéke folyton változott, a pénzegység is változatos. A pápai tizedszedők márkában és garasokban számítanak, egy márkára 4 forintot vagy 56 garast számítva. A Bakocs-kódex és a Liber S. Joannis forintokban (florenus) és dénárokban számítanak. A mértékeknél szemmérték után igazodtak eleinte, a szántóföldeket ekealj (aratrum), majd holdak (jugerum), majd holdak (jugerum) szerint számították, úgyszintén a szőlőterületet is. A réteket „falcaturak” kaszálási napszámok szerint a rajtuk termett szénát társzekerek (carpentaarium) és kocsik (currus) szerint vették számba. A gabonaneműeket kepék, kalangyák (capetiac), petrenczék és boglyákra rakták össze s cséplés után „cubulus” akók és „hydrák” szerint mérlegelték. Ezek köb- és ürmértékek, azért a folyékony termékeknél, mint a bornál is, ugyanazok a mértékek szerepelnek: „akones, tunella, hydria.” Megjegyzendő, hogy a gabonaneműekkel nem igen kereskedtek, hanem a kereskedés főtárgyát az állatok eladása, vétele és az iparczikkek beszerzése alkotta.
A kereskedelem a vásárokon (nundinae) történt. A Bakocs-kódex többször fölemlíti a forrói (Abaúj) és a hevesi vásárokat; lovakért még Baranyába is elmentek. A kereskedést megbénították a belföldi vámok. Az egri püspök Szarvaskőn, Makláron szedett vámot, ezek a „telonium”-ok, vámszedő helyek, nem sokat jövedelmeznek a Bakocs-kódex adatai szerint. – Nevezetes volt a kompolti vámszedés. Márton apát 1399-ben Verpeléthen Bubek Detrik nádor elnöklete alatt tartott gyűlésen panaszt tesz, hogy a hamis vagy tolvajútakon járó kereskedők az ő vámszékét kikerülik. A vármegye alispánja, szolgabírái és esküdtjei megvizsgálják a dolgot és hitük mellett vallják, hogy azok a kereskedők, a kik Gyöngyös felé mennek portékáikkal, vagy a kik Budáról jönnek Eger felé, tartoznak a kompolti vámon átmenni, ott a vámot az apátnak megfizetni, – a kik ellenben Budáról Gyöngyösre, onnét Pásztóra, onnét Eger felé Budára visszatérnek, nem tartoznak a kompolti vámra menni. Ebből kitetszik, hogy az országút Kompolt felé vonult, ennek emlékét fenntartja a Kompolton alul levő Nagyút nevű puszta is, mely 1333-ban népes község volt. – Vámosgyörk neve is vámszedő helyre utal. – Vizi útra emlékeztet: Hajó-utha elnevezés. A hírek vitelére lovas embert alkalmaztak. A só monopólium volt, ezt Heves vármegye területére a szolnoki kamarától szállították.
