A gazdálkodás módja.
A gazdálkodás módja.
A gazdálkodás módja Bács-Bodrog vármegyében, általánosságban szólva, a lehető legkülterjesebb, mondhatni rablógazdálkodás. Búza, kukoricza: ez a főtermény, mellékesen termel a köznép még zabot is, mely e szélsőségekben gazdag éghajlat alatt igen beválik; takarmány termelésről alig lehet szó, helylyel-közzel csinál a kisgazda egy kis herést (luczernát), némelyik termel egy kis répát is s ezzel a parasztgazdálkodási eljárás jellemezve van. A nép zöme felettébb hátramaradt a mezőgazdasági, állattenyésztési és minden termelési ágban. Ennek oka a megbízhatatlan éghajlat, s a nép közönyös, sőt csökönyös maradisága. Igaz, hogy vannak dicséretes kivételek, különösen a közép- és nagybirtokosságnál, hol a belterjes gazdálkodás, az állattenyésztés felkarolása, műtrágyák alkalmazása, sőt eddig ismeretlen új termelési ágak meghonosítása is már elismerésre méltó például szolgál, de a nép nagy zömére hatással nem igen vannak. A kisgazdák ily nagyfokú hátramaradottságának ugyan enyhítő körülménye az is, hogy a legújabb időkig alig törődött velük valaki.
A föld termőerőben gazdag volt, búza után búza, azután tengeri, majd zab s végül ismét búza termelése mellett a hetvenes évek magas búzaárai a termelést jutalmazóvá tették. Mérhetetlen közlegelők voltak, s a gazdának joga volt bizonyos számú marhát kihajtani oda s nyáron az itt tartott jószág megélt, télen pedig ott volt a bácskai specziális takarmány: a búzagolyva és tengeriszár. Ilyen körülmények között, ha takarmánytermelésről szólni nem is lehetett, de trágya azért volt. Mikor azonban a közlegelők feltörése, illetve felosztása bekövetkezett, az illetményül nyert földdarab is a búzatermelésnek esett áldozatúl, takarmányt, a mint eddig nem termelt a gazda, ezután még kevésbé termelt, hanem csökkentette a marhaállományt s így oda jutott, hogy földjét megszaporította ugyan, de a trágyatermelést csökkentvén, be kellett állani az átlagtermések csökkenésének is.
