Szatíra a kisvárosról
Szatíra a kisvárosról
A történelmi tanulmányokkal egyidőben írja első irodalmi műveit: történelmi regényét (Egy asszonyért, 1887) és rajzokat, novellákat. A városnak több, az irodalmat is pártoló lapja van (Erdélyi Lapok, Erdélyi Híradó, Erdélyi Figyelő). Tele a városka tudós és szépírói ambíciókat dédelgető arisztokratákkal, vidéki professzorokkal, újságírókkal, s igyekezetük révén 1879-ben megalakul a Kemény Zsigmond Társaság. E lapok és a társaság a fóruma Petelei első zsengéinek. "Petelei István szép kivitelű rajzát Deák Lajos olvasta fel – tudósít az Erdélyi Értesítő – s a belsőségteljes rajz a közönség figyelmét mindig lekötötte és tapsviharban részesült" (A Kemény Zsigmond Társaság decemberi közgyűlése címen; 1881. december 11.). A taps azonban hamarosan átvált felháborodásba, a fiatalembernek egy-kettőre nemcsak vetélytársai, hanem ellenségei is támadnak. S ő is, mint Tolnai Lajos, mihamar odahagyja szülővárosát. Igaz, nem messze megy, csak a szomszédos Kolozsvárra, ahol a Kelet tárcarovatának lesz vezetője.
Az ok, ami miatt ellenségei támadnak, Petelei sajátos, szokatlan "irályában" keresendő. Eltérően a fővárosi és vidéki lapokban megszokott szentimentális és romantikus stílustól, szokatlan hangot enged meg magának. Nem ír hosszadalmas "beszélyeket", csak rövid tárcákat, rajzokat, novellákat, ezekben azonban végigcsipkedi, szurkálja, boncolgatja szülővárosának valamennyi nevezetes figuráját s különös, fülledt, anakronisztikus viszonyait. Élő minták után rajzol, s bár igyekszik típusokat, zsánereket formálni, éppen ezért mindenki magára ismer benne: a kisvárosi gigerli, a "lakktopános, glacékeztyűs írnok", a leányait "elsózni" vágyó, bálozó anya és pipiskedő leányai, a túl ambiciózus kisvárosi író, az egész életét a lottózásnak áldozó szabólegény, a részegeskedésben tönkrement, fantasztikus terveket szövögető dzsentri, vidéki donquijoték (Vígsággal teljes tapasztalatok a farsangban, 1878; Caleidoskop 1878; Klasszi, a foltozó szabó, 1878; A Majom Anti-karácsonya, 1879; A szomszédom, 1881; Ledőlt oszlopok, 1881; A rác Boglánról 1884. stb.).
A kezdő íróra valló zsengék ezek az írások, bennük azonban mégis eredeti, a romantikus konvenciókkal bátran, csípős humorral szembeforduló szellem nyilatkozik meg. Írói felfogását Dickens bátorítja, akinek rajzait, vázlatait a negyvenes évek óta fordítgatják magyar lapokban is. "Apró cseprőségekből 789alakul tulajdonképp egybe az élet" – mondja Petelei ez időben (Caleidoskop). Éles észlelő tehetséggel rendelkezik, mindent megragad a figyelme, ami ész- és természetellenes. Most veszi igazán hasznát a történész-stúdiumok során szerzett aprólékos gyűjtőszenvedélynek, az "emberi társaságra" vonatkozó momentumok tudósként foglalkoztatják. S írói programjában még inkább megerősítik az orosz írók: akiket egyik Gardaturott gazdálkodó, oroszul olvasó és fordítgató barátja, Helmeczy József ismertet meg vele. "Turgenyev írt az erdőről. Ő az erdőt ismerte. A vadakat és a madarakat. Én a városról írok. Ezt én ismerem: vadaival, madaraival egyetemben."
