Intézmények
Intézmények
Az abszolutizmus kormányzati rendszere az intézmények és társaságok nyilvános tevékenységét a Bach-korszakban nem engedélyezi. A Kisfaludy Társaság hiába tesz kísérletet alapszabályainak megerősítésére, ebbéli törekvései a hivatalos fórumok ellenállásán rendre megbuknak. Csak néhány kiadványával adhat valamelyest életjelt magáról, míg végül 1860 májusában szervezkedését is engedélyezik. Tekintve, hogy tagjai közül időközben sokan meghaltak, ekkor már nemcsak tisztújításra, hanem kooptációra is készül. Új tagjainak megválasztásában szintén az erőviszonyok újjárendeződése figyelhető meg. Taggá egyfelől Keményt, Csengeryt, Gyulait, Szászt, Gregusst és Salamont választják, más oldalról Jókait és Tóth Kálmánt, továbbá Kazinczy Gábort, ki a másodelnök Toldyhoz hasonlóan Arany és Petőfi népiességében, az irodalmi élet korábbi irányzataihoz képest, csak hanyatlást lát. Ugyane periódusban a Magyar Tudományos Akadémia irodalomszervező szerepe erősen korlátozva van. Mégis, élénk munkásságot fejt ki ülésein, melyekről az egykorú lapok állandóan részletes tudósításokban számolnak 37be. Tevékenysége a folyóiratkiadás terén a legfontosabb: A Magyar Academiai Értesítő, illetve az Új Magyar Muzeum 1850-től folyamatosan jelenik meg. A szépirodalomra s az irodalomtudományra főképp az utóbbi hat; Gyulai korszakos fontosságú Petőfi-pályaképe, valamint Arany János A nemzeti versidomról című tanulmánya ebben lát napvilágot.
Az Akadémia korlátozottsága csak 1858-ban enyhül, Világos utáni új tagjait ekkor választja. A szavazás körüli vitákban és kompromisszumokban már szintén az irodalmi élet differenciálódásának előjelei mutatkoznak. Az erőviszonyok elrendeződése azonban itt sem végleges, noha Csengery már ezt írja Gyulainak: "Deák Ferenc intéző szellemét mind a jutalmak kiosztásában, mind a választásokban láthatod. Minden úgy ment, ahogy ő akarta" (1858. december 16.). Az egymással szembenálló frontok kialakulása e tekintetben is a hatvanas évekre esik.
