3. Kopjafák
3. Kopjafák
Karcsú, nyúlánk formája négyszög, kör keresztmetszetű. E típus sorakoztatja fel a legváltozatosabb módon a mértani térdíszítő elemek változatos sorrendben függőlegesen egymásra épülő sorát. A bravúros faragótudással készített sírjelek kifejezetten többnézetre szántak. Különböző díszítőelemeit a századelőig színezték is. Mindenekelőtt Erdélyben, a Duna–Tisza közén, a Duna mentén terjedt el. A kopjafáknak két csoportját kell megkülönböztetnünk. Az Erdély-szerte elterjedt változatok díszítettségük gazdagsága ellenére általában zárt, nyugodt tagolású kompozíciót nyújtanak. A díszítőelemek inkább 95mértaniasak, szögletesek, zömökek. A Duna–Tisza közén, például a monori református magyaroknál – de a szlovák telepítésű, evangélikus falvakban (Alberti, Irsa, Pilis, Pest m.) is – a kopjafák részformái inkább lekerekítettek, íveltek, magának a sírjelnek a keresztmetszete is általában kör. E csoportja az erdélyieknél újabban tűnik fel.
3. ábra. Fejfatípusok, Tornakápolna (Abaúj-Torna m.)
4. ábra. Fejfatípusok, Szőlősardó (Abaúj-Torna m.)
