SARLÓS BOLDOGASSZONY, JÚLIUS 2.
SARLÓS BOLDOGASSZONY, JÚLIUS 2.
Az áldott állapotban lévő Mária ünnepe. A nap hagyományvilága szorosan kapcsolódik Mária Erzsébetnél tett látogatásának evangéliumi történetéhez. Északi vidékeken ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették, hogy ha arra járna a terhes Mária, legyen hol megpihennie.
Dél- és észak-magyarországi adatok egyaránt tanúsítják a különböző füvek templomi szenteltetésének szokását Sarlós Boldogasszony ünnepén. Szeged környékén fodormentát szoktak szenteltetni. Előfordult, hogy búzát is vittek vele együtt. A megszentelt fodormentát gyógyításra használták. Tettek belőle a halott koporsójába is.
Sarlós Boldogasszony a szegények és szükségben szenvedők gondviselőjének, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogójának, a halottak oltalmazójának számított. Ő volt a várandós édesanyák patrónusa. Sok magyar helység népe választotta templomának védőszentjéül. Ráadásul ünnepe nyárra esett, ezért ezen a napon sokfelé tartottak 418templombúcsút. A kegyhelyek búcsúnapjai sorában is előkelő helyet foglal el Sarlós Boldogasszony ünnepe.
A köztudat általában Péter-Pál ünnepéhez kapcsolja az aratás kezdetét. A nagy munka elkezdésének kultikus hagyományai azonban jórészt Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kötődnek. Önmagában a magyar fejlődésű Sarlós név is a búza beérésére, az aratásra, áttételesen pedig asszonyi vegetációs ünnepre utal. Az ünnep eredeti egyházi elnevezése Mária Erzsébetnél tett látogatásával, a visitatióval volt kapcsolatos.
A szegedi tájon az asszonyok ezen a napon egy keveset arattak sarlóval, hogy a jószág ne pusztuljon. Ekkor tették a szobába a búzaborona néven emlegetett összefont kalászcsomót is.
A rábaközi Szil faluban Sarlós Boldogasszony napján volt az aratás jelképes kezdete. Az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni. Másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához.
