fenék
fenék – ‘‹tó, folyó, gödör, üreges edény› legmélyebben fekvő része’; ‘‹ember, állat› fara; ‹nadrág› ülepe’. Származékai: fenekes, fenekel, feneketlen, (meg)feneklik.
Bizonytalan eredetű; talán a fen származéka deverbális -k képzővel (mint pl. maradék), az ige ‘horzsol, dörzsöl’ értelme alapján.
