átkoz
átkoz – ‘keserű gyűlölettel szidalmaz’; megátkoz: ‘‹Istentől, felsőbb hatalmaktól, sorstól› rosszat kíván valaki számára’. Származékai még: átok, átkos, átkozott, átkozódik; elátkoz, kiátkoz.
Az áld ige származéka -koz gyakorító képzővel; az l kiesett, a d zöngétlenné hasonult; az átok szó elvonás az ~ igéből mint annak vélt tőalakja (pl. a méreg–mérgez analógiájára). A két ellentétes értelmű szó közös eredetére van példa a rokon nyelvekben, de a latinban is: a sacer egyként jelentett szentet és átkozottat. Ennek vallástörténeti magyarázata, hogy az istenségnek szánt tárgy, állat vagy személy egyrészt ‘szent’ lesz, mert már az istenségé, másrészt pedig tabu az emberek számára, azaz eltulajdonítása vagy akár csak érintése is szerencsétlenséget, halált okozhat az istenség haragja folytán. Lásd még áldoz.
